Persze, sejtettük valahogy már akkor is, hogy ez így nincs jól, de a tanári túlkapásokat akkor nem jogsértésnek könyveltük el, hanem az élet kellemetlen, de természetes részének. Mindazonáltal persze mi sem voltunk angyalok, s mai ésszel néha azt érezzük, úgy visszamennénk egy-egy pedagógushoz elnézést kérni, vagy csak egyszerűen megköszönni a belénk fektetett bizalmat, a nekünk nyújtott támogatást, na meg a határtalan türelmet.
A helyzet azóta sem sokat változott. Erről nyújt körképet a PanoDráma Tanulni, tanulni, tanulni című előadása, amelyben az oktatásügy majd minden buktatója terítékre kerül, így nem csak az iskolai erőszakról esik szó, hanem többek között a szegregált oktatásról, a pedagógusi munka kudarcairól, vagy épp a tanárok és diákok körében egyaránt jelenlévő általános kilátástalanságról. Azonban nem lenne teljes az általuk bemutatott körkép, ha nem kerülnének bemutatásra [N1] pedagógiai sikerek, mintaszerű intézmények és oktatási módszerek, hivatásukat embertelen körülmények között is elkötelezetten végző pedellusok.
A PanoDráma korábbi munkáihoz hasonlóan itt is a verbatim (szó szerinti) színház eszközeivel dolgoztak az alkotók, azaz az előadásban elhangzó szövegek mind személyesen készített interjúk, vagy mások által felvett anyagok változtatás nélküli tolmácsolása. Ennek eredményeképpen kínosan ismerős és életszagú minden egyes jelent.
Belehallgathatunk például budafoki anyukák csevegésébe, akik arról diskurálnak, milyen informális módszerekkel lehet bejutni a legjobb óvodákba, vagy, hogy hogyan magyarázták el a gyermeküknek kik is azok a cigányok. Szembesülünk egy tanári kar egyöntetű érvelésével a testi fenyítés alkalmazása mellett. Egy diák őszintén vall saját betegségéről, melyet végül a sokadik iskolában sikerült csak felismerniük a pedagógusoknak. Azóta már az iskola módszerét követve ő is mentorálja diáktársait, és az egykor kezelhetetlen fiatal pszichológusi pályára készül.
Az előadásban szakértők is megszólalnak, egy-egy rövid „előadást” tartva. A történész, a szenzomotoros terapeuta és a fejvadász az iskola társadalmi egyenlőtlenségeket újratermelő funkciójáról, az Y és a Z generáció fiataljainak megváltozott befogadási képességéről, és az élethosszig tartó tanulás fontosságáról beszélnek. Zárásként pedig minden nézőt egyöntetűen önfeledt nevetésre késztet az elkoptatott frázisokban burjánzó évzáró- és évnyitó beszédekből, nemzeti ünnepek megemlékezéseiből és ballagási szónoklatokból összeállított egyveleg.
Az alkotók humorral tompítják az abszurdba hajló, ámde fájóan tényszerű történetek éleit. A magyar oktatás kritikus helyzetére személyes sors-sztorik, tanulságos történetfoszlányok összeszövésével hívják fel a figyelmet, úgy, hogy nem kiáltástalanságra, hanem az emögött halványan felcsillanó reményre irányítják a fókuszt.
Aki lemaradt a Tanulni, tanulni, tanulni előadásról, az várhatóan legközelebb októberben tekintheti meg ismét. Ha az oktatásügyben tapasztalható „reformintézkedések” ilyen ütemben szaporodnak, félő, hogy addigra a PanoDráma csapatának lesz mivel bővítenie ezt az amúgy is igen átfogó és színes tablót. Reméljük, ilyen marad.
***
PanoDráma: Tanulni, tanulni, tanulni - dokumentumszínházi látlelet a magyar oktatásról
Bemutató: Trafó, 2012. április 19-20-21.
Szereplők/alkotók: Feuer Yvette, Hárs Anna, Schermann Márta, Szamosi Zsófi, Urbanovits Krisztina, Ördög Tamás, valamint oktatási szakértők
Dramaturgia: Garai Judit, Hárs Anna, Lengyel Anna
Videótervező: Korai Zsolt
Rendező: Schermann Márta
Kreatív producer: Lengyel Anna