A Történelemtanárok Egyletének honlapján Lőrinc László részletesen elemezte ( Mit kezdjünk a Nemzeti Összetartozás Napjával? Mi segít és mi nem? ) a törvényben és indoklásában megfogalmazott gondolatokat, a 2010 óta a pedagógusok számára kiadott segédleteket, és a június 4-i iskolai rendezvények tapasztalatait.
Egy kőszegi iskolában a tavalyi június 4-én 1941-es térképekkel és ábrákkal rakták tele a folyosókat végestelen végig. A tablók egytől egyig arról szóltak, hogy az "egységes, homogén Magyarországot hogyan szabdalnak fel idegenek, majd hogyan hozzák ezt helyre részlegesen a bécsi döntések". Karikatúrák mutatták be "az acsarkodó, alattomos, setét tekintetű, szerbeket, szlovákokat, románokat (ebben a szövegkörnyezetben inkább rácokat, tótokat és oláhokat kéne mondani), akik csúszva-mászva ragadják el a magyar földet egy ártatlan szűzlánytól vagy egy lebilincselt legénytől". "Sehol egy etnikai térkép, sehol egy mai értelmező magyarázat, sehol egyetlen szó arról, hogy volt itt egy világháború is" - írta Lőrinc László. Éppen ez a legfőbb kockázata ennek a 2010-ben kétharmados győzelmet arató erők által azonnal létrehozott emléknapnak. "Egy Trianon-nap esetében az indulati célpont szerepét játszó "gonosz legyőzőink" szerepébe a ma is köröttünk élő népek, emberek kerülhetnek" - figyelmeztetett Lőrinc László.
A gyakorlatban megvalósuló emléknapi kollektív önbecsapás és történelemtorzítás jól mutatja, mennyire nem lehet komolyan venni az eredetileg - a nemzeti összetartozás napját elrendelő törvény szövegében - megfogalmazott jelszavakat, melyek szerint június 4-e szóljon a nemzeti összetartozásról, járuljon hozzá "a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez"; segítse elő "a Kárpát-medence népei közös jövőjét" és "az európai értékek érvényesülését". A "Pedagógiai háttéranyag" pedig, mely a Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízásából az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben készült 2011 májusában, kimondja: "a nemzeti összetartozás emléknapja nem gyásznap". Mindez írott malaszt maradt.
Lőrinc László a tte.hu honlapon olvasható elemzésben azt is bemutatja, hogy a lózungok ellenére az emléknapot elrendelő törvény, annak indoklása és a módszertani anyagok valójában a torz szemléletű "megemlékezésre ösztönöznek. "A törvény szerint "igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatás" történt, és nem tesz utalást arra, hogy történelmi előzmények is lennének, például, hogy a régi Magyarország soknemzetiségű állam volt, és egy - az Osztrák-Magyar Monarchia által kezdeményezett - vesztes háború után a környező államok olyan területeket "szaggattak" le, melyekben a magyarok, ha sokan is, de kisebbségben voltak. Adós marad ezzel az indoklás is. Természetesen ettől még az igazságtalanság vádja igaz (pláne egyes határ menti, színmagyar területek esetében), csak éppen a megértés és feldolgozás szempontjából elkerülhetetlen lenne az árnyalás, egyáltalán az igaz, egyenes, öntetszelgés nélküli beszéd" - fogalmaz Lőrinc László.
A szerző történész szemmel megvizsgálja a történelemtanárok számára kiadott pedagógiai háttéranyagot, és megállapítja: "bár ebben sok hasznos és használható szöveg is van, mégis egészében megdöbbentő."
Legalább megemlítik a vesztes háborút Trianon előzményeként, de "különös módon az az apróság, hogy a régi Magyarország területén nagy, zárt tömbökben (is) éltek nemzetiségiek, akiktől kinti "anyaállamaikat", rokonaikat sokszor csak a magyar határ választotta el, az nem kerül szóba.
Ahogy az sem, hogy a 19. század eleje óta megfigyelhető nacionalizmus és nemzetállamosodás a világháború korszakáig Írországtól a Balkánig és a Baltikumig mindenhol nemzetállamokat kreált a soknemzetiségű birodalmakból. (Kossuth már az 1860-as években prognosztizálta, hogy ha a dunai népeket nem sikerül nemzeti alapon egyfajta önkéntes szövetségi államba szervezni, akkor a történeti Magyarország egy konfliktus folyamán szét fog esni.)
Tovább a teljes írásra.
foto: sxc.hu