A filmben szereplő – a hatvanas évekbeli amerikai háztartásbelieket szimbolizáló – asszonykák tökéletesen testesítik meg azt az elnyomottságot, tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot, melyet napjaink bántalmazott női is átélhetnek. A megmagyarázás, titkolózás és rettegés szomorú jelei pedig mesterien vannak palástolva a humor és irónia eszközeivel. A színes és vidámnak tűnő jelenetekben elrejtett apró kis utalások (kép egy síró nőről, jegygyűrű dörzsölése, elejtett üveg) végig olyan nyomasztó atmoszférát kölcsönöznek szpotnak, hogy szinte borsódzott a hátam. A zene pedig csak hab a tortán, hiszen ennél romantikusabb nótát aligha találtak volna a készítők egy ilyen témához.