Van egy ki nem mondott mögöttes üzenete ennek az empátiával, tehetségesen megírt könyvnek, amelyet az előszót író Nádasdy Ádám egy régebbi cikkében így fogalmazott meg: „Melegnek lenni csapás.” Ez jutott eszembe, amikor eljutott hozzám az interneten küldözgetett fénykép a homofób transzparensről, amin ez volt olvasható: „Vigyázat, 10000 homoszexuális érkezik a városba!” Hozzá valaki ezt fűzte: „hát még ha tudnák, hogy sokszor ennyien vannak itt állandóan”.Mint a pszichológusnő okosan és közérthetően megírt kis könyvéből is megtudhatjuk, világszerte a melegek száma valahová 5 és 10 százalék közé esik, vagyis Budapesten legalább 80-90 ezer meleg polgártársunk él. Ez közismert adat, de a könyv nagy része (amely a dőlt betűs esetleírások révén testközelből átélhetővé tesz sok emberi sorsot) számos olyan tényt és szempontot vet fel, amelyek kevéssé ismertek. Sokszor és egyértelműen leszögezi, hogy a melegség olyan született nemi irányultság, amelyen semmiképpen nem lehet változtatni – és erről senki nem tehet, se szülő, se gyerek. Sok gyakorlati tanácsot ad arra, hogy a szülő mit és hogyan tegyen, ha gyanakszik arra, hogy gyereke meleg, hogyan fogadja, ha elmondják neki, hogyan legyen a gyereke támasza.
Érdekes és újszerű a könyvnek az a része, ahol a gyerekkorról és a serdülőkorról beszél, leszögezve, hogy a melegség már a serdülőkor előtt évekkel kialakul, ezen semmilyen nevelés nem tud változtatni. Ugyancsak figyelemre méltó az a tapasztalata, hogy nem érdemes a családon belüli melegekkel kapcsolatban a gyerekek előtt titkolózni – ha fiatalon szembesülnek vele, akkor természetesen viszonyulnak a kérdéshez. Mint minden jó népszerű pszichológiai kézikönyv, ez is az emberibb, boldogabb élet felé terelget minket, melegeket, nem melegeket. Kedvesen, szelíd jó szóval igyekszik minket letéríteni a titkolózás, megjátszás, hazugság pusztító útjáról.
Fischer Eszter: Meleg a gyerekem?!
(Saxum, 2010, az iszonyatos borítót tervezte a Malum Stúdió, 172 oldal, ára 1480 Ft.)