Vekerdy Tamás, gyermekpszichológus szerint egy évtizedekkel ezelőtti amerikai kutatás eredményei azt mutatták, hogy a leggyakoribb iskolai fegyelmezetlenségek között olyan esetek szerepelnek, mint a rendetlenség, vagy a kilógás a tornasorból. Egy frissebb felmérés ellenben arra mutatott rá, hogy mára a fegyelmezetlenség teljesen más irányt vett, és már nem kirívóak, vagy nagy horderejűek azok a szabálysértések sem, amikor a gyerek alkoholos állapotban, drogok hatása alatt megy be a tanintézménybe, vagy éppen iskolai fenyítés, erőszak áldozata, netán okozója lesz.

Pokorni Zoltán volt Oktatási Miniszter, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának elnöke megkérdőjelezte a felvetést, miszerint ténylegesen nőtt volna az iskolákban az erőszak. Úgy véli, ha mennyiségileg nem is nőtt az iskolai erőszak száma, mindenképpen nagyobb figyelmet szentel neki a média, és ezáltal a médiafogyasztó is. Pokorni egy Európai Uniós összehasonlítást vett alapul, ami szerint európai viszonylatban Magyarország a „nyugalom szigete” ezen a téren.

Bakó Márta a miskolci két tanítási nyelvű iskola igazgatója egyetértett azzal kapcsolatban, hogy nincs statisztikai alapja az iskolai erőszak növekedésének hazánkban. Szerinte az erőszak minősége változott. A pedagógusoknak nincsenek megfelelő eszközeik, és módszereik, pedig ezek lennének igazán fontosak a probléma megoldásában. Nagy hangsúlyt kellene fektetni az úgynevezett hármas egységre, amiben a szülő, gyerek és pedagógus összhangja alapvető.

Molnár Gál Béla szerint, aki a Don Bosco módszert alkalmazó kazincbarcikai szakközépiskola tanára és igazgatóhelyettese, a pedagógusnak nem eszköz kell, hanem önmagának kell magának eszközzé válnia az iskolai erőszak megakadályozásában. A Don Bosco iskolában főként olyan diákok tanulnak, akik magatartási nehézségekkel küzdenek, vagy éppen utcáról, börtönből, nevelőintézetből kerültek be az iskolapadba. Ezekben az iskolában az agresszió és az erőszak feltételezhetően gyakoribb és nagyobb méreteket kellene öltsön, mint máshol, viszont a hittantanár elmondása szerint az általuk használt módszerrel hatásosan tudják kezelni. A Don Bosco iskolák alapja a családias légkör, és az otthonosság érzete, ahol a diákok biztonságban érezhetik magukat.

Az erőszakot az agresszió szüli, legalábbis ezt gondolja a többség, de mégis mi az agresszió, és hogyan lehetne kezelni? Pokorni Zoltán az agressziót, mint hirtelen adrenalin löketet definiálta, ami úrrá lehet bárkin életkortól, társadalmi, pénzügyi helyzettől függetlenül, ezért fontos, hogy megtanuljuk kezelni, és felkészítsük rá a pedagógusokat. Dr. Bakó Márta, aki a miskolci II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója, elmondta, hogy a tagintézményben, amivel a Rákóczi bővült, gyakori problémát jelent az elszegényedés. Ez a folyamat sok gyerekben agresszió forrásaként jelenik meg, ezért érzi fontosnak a kompetencia alapú oktatást.

Vekerdy Tamás szerint a kudarc előre van kódolva az iskolarendszerben, hiszen a hazai kompetencia alapú oktatás is csupán a teljes intelligencia skála felét ismeri el. . „Az iskola nem sikereket, hanem kudarcokat teremt, és nem kielégíti a gyerekek kíváncsiságát, hanem kiöli azt belőlük. Ennek hosszú távú következménye, hogy a gyerekek már fiatalon kiégnek.” – mondta. Arra a kérdésre, hogy a Don Bosco-ban alkalmaznak, vagy alkalmaznának-e iskolaőröket, Molnár Gál Béla kifejezett nemmel válaszolt, ugyanis szerinte egy gyereknek könnyebb rossznak lennie, mint butának. Az unatkozó gyerekek, akik nem értik az anyagot, nem figyelnek a pedagógusra és elkalandoznak, gyakran fegyelmezetlennek minősülnek. A Don Boscoban ezért a tananyagot folyamatosan a gyerekek képességeihez igazítják, az itteni pedagógusoknak hivatásból és szeretetből kell tanítaniuk. Számukra az a legfontosabb, hogy a náluk tanuló diákok, a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak, és állást találhassanak. Arra kell törekedniük a tanároknak, hogy a diákok szeressék őket.

Pokorni Zoltán szerint az agresszió mindössze egy tünet, az oktatásunk gyengepontjaira. A fő probléma, hogy „a magányos tanárok 45 percben próbálják átadni tudásukat, miközben a gyereknek csend a neve”. Az agresszió elkerülhető, vagy nagy mértékben csökkenthető, ha odafigyelünk a gyerekekre, ha „megtanuljuk legalább a gyerek nevét”. Következő lépésként a volt oktatási miniszter szerint az adott problémáról kell beszélni a tanár kollegákkal. Ha egy gyerek két különböző órán két különböző magatartásformát mutat, (az egyik órán élénk és proaktív, míg a másikon alszik, eszik, játszik) akkor alapvetőnek kell lennie, hogy a tanárok ezt megvitatják. Miért nem tud figyelni a diák az egyik órán, ha a másikon tud? A tantárggyal, a tanmenettel, vagy az előadás módjával van gond? Ugyanennyire meghatározó hogy a szülőket bevonják-e az iskolai életbe, nem csak a már kialakult problémákba, hanem azok megelőzésébe is. A tanárnak feladata kell, hogy legyen, szülői közösséget generálni, ahol a szülők a gyerekek és a tanárok is aktív kapcsolatban állnak. Negyedik lehetőségként Pokorni arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanároknak a gyerekek között normateremtőnek kell lenniük. Hiba volna rendeletbe foglalni és előírni a tanároknak a követendő módszereket. De ahogy fogalmazott: „a politikusokat mindig megkísérti az ördög, hiszen kevés az idő, a paragrafus pedig olcsó”.

Dr. Bakó Márta elmondta, hogy a miskolci iskolákban nem csak a tanítási időnek, hanem a szabadidő hasznos eltöltésének is nagy figyelmet szentelnek. Péntek délutánonként a tanórák után szabadidős csoportokat alakítottak ki, ahol a gyerekek játékos szituációs feladatokat kapnak. Ezeken a délutáni foglalkozásokon derült ki, hogy sok gyereknek már egy szimpla bemutatkozás is gondot okoz. Ezeket a dolgokat nem tanítják meg nekik az iskolában, óvodában, és úgy látszik, hogy szocializáció során sem tudják magukévá tenni. Ez a szocializációs űr pedig ilyen szituációkban feszültséget generál a fiatalokban, ami dühöt szül, és végül agresszióba csap át.

Vekerdy Tamás kitért arra is, hogy az iskolakezdőknek 17-20 százalékuk roma származású, vagy éppen mélyszegénységben él. Ezek a kulturális különbségek tanár-diák, vagy akár diák-diák között is feszültséget szülhetnek. A gyermeki agresszió a családban és az iskolában szerzett kudarcokra adott reakció szerinte. Kudarc az, ha a tanárnak csupán az a célja, hogy az előírt tananyagot időben és pontosan leadja, és bevasalja a diákokon. Mivel a tananyagot kérik számon a diákoktól, ezért ebbe az erőltetett menetbe már nem fér bele az élményalapú oktatás sem, amiről egyébként Vekerdy Tamás nagyon jó véleménnyel van.

Pokorni Zoltán szerint a motiválatlanság és az agresszió összefüggenek. Hiszen az általános iskolában rosszul teljesítő vagy elhanyagolt diákok, később a szakiskolákba kerülnek, ahol gyakran olyan szakmát kénytelenek tanulni, ami nem motiválja őket.

Molnár Gál Béla, a Don Bosco-ban nehéz sorsú gyerekekkel foglalkozik. „Ha az ember nem érzi magát biztonságban, akkor agresszívvá válik. Ezért szükséges, hogy az iskola egy olyan biztonságos hátteret adjon, ahova a tanulók szívesen járnak be, jól érzik magukat, szeretik és tisztelik a tanáraikat, akiknek pedig minden esetben tudni kell kezelni a felmerülő agressziót, szegénységet, származási különbségeket.”

Az oktatásban a tanár a kulcsszereplő, akinek tudnia kell kezelni a szegénységet, a kulturális különbségeket, a gyermeki dühöt és félelmet. Mindemellett le kell adnia a tananyagot időre, de az élményalapú oktatás módszereivel, hogy a diákoknak ne legyen kedve másra figyelni. Emellett szülői közösséget kell generálnia, és alaposan meg kell ismernie a tanítványait. Szeretnie kell a gyerekeket, hivatásból kell tanítania, délutáni készségfejlesztő programokat kell szerveznie, szorgalmaznia az integrált kompetencia alapú oktatást. Egyszóval a pedagógusnak kell lennie az oktatásunk tökéletes centrumának, hogy az iskolai erőszak ne öltsön nagyobb méreteket.

A szakmai elvárás érezhetően hatalmas, ennek ellenére a társadalmi presztízs kérdése, vagy éppen a folyamatos halasztásokat elszenvedő pedagógusi életpályamodell bevezetése mind arról tanúskodik, hogy a politika még mindig nem bízik kellőképpen a pedagógusok formáló erejében és támogatás helyett gyors eredmények felmutatását várják a tantestületektől. Csak remélni tudjuk, hogy az olcsó paragrafusok helyett szakmai és anyagi támogatásban is részesülnek a jövő generáció letéteményesei.

foto:sxc.hu

További szakmai anyag az iskolai erőszak témájában:

-          Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet: Kölcsönhatások c. ingyenesen letölthető kötete

-          Kölöknet 2009-es online kutatása az iskolai erőszak kezeléséről (letölthető innen)

-          Iskolai veszélyek, az oktatási jogok biztosának vizsgálata (letölthető innen)