Idén, az Írisz projekt (2) keretei között végzett kutatás 120 prostituált nővel készített felmérése azt mutatta, hogy a megkérdezettek közel 20 százaléka (3) 18 éves kora előtt vált prostituálttá. Közülük minden negyedik lányt 14 éves korában kényszerítettek prostitúcióra.

„Érezhető, hogy egyre fiatalabbak vannak benne a prostitúcióban, és hogy nem feltétlenül pénzért árulják magukat, hanem egyéb dolgokért, lehet ez cigaretta vagy étel is… Ennek lehet az oka a gazdasági válság is, a szegénység.” (Raffael István (4))

A mélyszegénység, az alacsony iskolázottsági szint, a szerfüggőség,, a család diszfunkcionális működése, a gyermekkori lelki és fizikai bántalmazás, az állami gondoskodásban való ideiglenes vagy tartós elhelyezés mind-mind kockázati tényezőnek minősülnek a prostitúcióba kerülés szempontjából. „Az, hogy ezek a gyerekek lelki bántalmazást szenvednek el, az biztos. Azt tapasztalom, hogy a családi diszfunkcióból adódóan nem kapják meg azokat a lelki támaszokat, amik segítenék őket az egészséges pszicho-szociális illetve a pszicho-szexuális fejlődésben. Egy családnak az a dolga, hogy megvédje a gyerekeket, de van olyan család, aki ezt nem teszi meg. Az elhanyagolás veszélyeztető tényezőként jelenik meg.” (Raffael)

A gyerekek „betörése” a prostitúcióba lelki, fizikai bántalmazással: önértékelési zavarokkal, traumás sérülésekkel, pszichoszomatikus tünetekkel, betegségekkel is együtt jár. A veszélyeztetett gyerekek a prostitúcióba közvetítő útján kerülnek be, olyan személy által, akihez érzelmileg kötődnek (és ez lehet megfelelési vágy, barátság vagy szerelem is).

A fent hivatkozott Írisz kutatás prostituált interjúalanyainak több mint egynegyede, (26%) töltött gyermekkorában rövidebb vagy hosszabb időt állami gondoskodásban, átlagosan 6 és fél évet. A gyermekotthonokban gyakran egy másik, már a prostitúcióban lévő kiskorú lány szervezi be őket, legtöbbször azért, hogy saját helyzetén javítson, és ő mutatja be azoknak a fiúknak, vagy férfiaknak, akik rendszerint szerelmet ígérve veszik le a lábáról a kiszolgáltatott, érzelmileg deprivált fiatal lányokat. Ezt mutatja be nagyon szemléletesen a világhírűé vált, és nálunk is elérhető Lilja4ever című svéd-dán film (5). Ezeket a férfiakat a külföldi szakirodalom „loverboy”-nak nevezi.

"Azt vettem észre, hogy annak a lánynak, aki prostituált lesz, a közvetlen közelében van olyan személy, aki egyengeti az útját. Tehát nem vadidegen ember, hanem valaki, aki a közelében él, aki nem feltétlenül a rokona, de mindenképpen közeli ismerős, akinek van egyfajta devianciás előélete, aki már ismeri ezt a dolgot.” (Raffael)

Az ombudsman 2011-ben vizsgálta (6) a gyermekkorú prostitúció helyzetét, és részletesen foglalkozott annak a 17 éves miskolci lánynak az esetével, akit a rendőrség tiltott kéjelgés miatt szabálysértési eljárás alá vont, és tíz nap elzárásra ítélt. Szabó Máté megállapította, hogy nincs ma Magyarországon olyan (sem kormányzati, sem civil szinten) szolgáltatás, mely szakszerű segítséget nyújtana e csoport számára. Az ombudsman értékelése szerint a gyermekvédelmi szakemberek nem kezelik megfelelően a problémát, melyen nem segít a gyermekvédelmi jelzőrendszer diszfunkcionális működése, továbbá az sem, hogy a rendőrség nem osztja meg információit az érintett intézményekkel. Az ombudsman a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaitól és gyermekotthonokban dolgozóktól kért adatokat melyekből kiderül, hogy az említett intézmények az elmúlt években minimum 80 esetben találkoztak olyan esettel, amiben felmerült a gyermekprostitúció problémája.

Az ismertté vált bűncselekmények (7) statisztikája alapján az „üzletszerű kéjelgés elősegítése” bűncselekmények esetén a 0-17 éves korú sértettek száma 2007 és 2011 között 11 és 47 között ingadozott (éves átlagban 24,2 sértett). Ez nyilvánvalóan nagyon alacsony, és a tényleges cselekmények számától messze elmaradó adat, ismert, hogy e területen is a látencia rendkívül magas, meg sem becsülhető, hogy hány gyerek lehet érintett.

A kiskorú prostituáltak kedvelt témái a médiának, részvételük egyrészt az aluljárókban már-már tömegesen megjelenő prostitúció bemutatásával kapcsolatos, vagy még ennél is gyakrabban a rendőrségi őrizetbe vételek miatt. A média a kiskorú prostituáltakat leggyakrabban szabálysértés elkövetőiként, szenvtelen stílusban, értékítélettel párosítva ábrázolja, áldozati helyzetüket a jelenség tarthatatlanságát, a szükséges segítségnyújtás, beavatkozás elmaradását csak a legritkább esetben emelik ki. Azt sem firtatják a híradások, hogy kik a kliensei e gyerekeknek, és miért nem őket büntetik.

Mivel a gyerekek nem tudják megvédeni magukat, és nem beszélnek a velük történtekről, így szakszerű segítség hiányában egyedül kénytelenek megbirkózni a teherrel, holott jogszabályok szigorításával (8), célzott megelőző programokkal (9), kifejezetten gyerekek számára alkalmazott kiléptető programokkal (10) és felkészített szakemberekkel csökkenthető lenne a gyermekek prostitúcióban való részvétele.