A gyerekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia az emberi jogok súlyos megsértésének minősül. A fent említett kerethatározat összehangolja a tagállamok jogszabályait a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelem terén. Európai szintű rendelkezésekből álló közös keretet vezetett be, melynek célja, hogy foglalkozzon a bűncselekménnyé nyilvánítás, a büntetések és más szankciók, a minősítő körülmények, a joghatóság, a büntető eljárás, valamint a sértettek védelmének és támogatásának kérdésével.

Mikor beszélünk gyermekpornográfiáról?

A Tanács meghatározása szerint gyermekpornográfia minden olyan pornográf anyag, amely vizuálisan ábrázol vagy jelenít meg kifejezetten szexuális magatartást tanúsító létező gyereket vagy gyereknek tűnő személyt. Gyermekpornográfiának minősülnek a nem létező- virtuális - gyerekeket ábrázoló élethű képek is. A vizuális ábrázolás fogalma magában foglalja az elő nem hívott filmeket és videoszalagokat, valamint a számítógépes lemezen vagy elektronikusan tárolt, képpé alakítható elektronikus adatokat is.

Dr. Petőfi Attila, rendőr vezérőrnagy egy 2011-es szakmai konferencián elmondta, hogy a legnagyobb probléma, amivel Magyarországon a rendőrség küzd,, hogy a 18 év alatti személyekről készült pornográf jellegű felvételeken szereplő  fiatalkorúakat  nagyon nehezen lehet beazonosítani. „Általában 10 százalék körüli az eredményesség, de a világon bármely rendőrség is hasonló eredményt tud elkönyvelni. Ha az általunk ismert cselekményekből beazonosított sértettek  esetén 11-11,5 év az  átlagéletkor.”  2011-ben Magyarországon 519  ismertté vált sértett volt,   az esetek közel felét  a felvételek interneten keresztüli megszerzése jelentette.

Sértettek és elkövetők

„A pornográf tartalmakkal kapcsolatos bűncselekmények elkövetői és sértetti oldalán is hasonlóak a tapasztalatok: a gyakran internetező gyerekek lelkileg felkészültek az extrém tartalmakkal való szembesülésre, így ez általában nem hagy bennük mély nyomot. Hacsak az internetes ismerkedést személyes kapcsolatfelvétel – és abúzus – nem követi. A másik oldal, azaz az extrém szexuális tartalmak interneten való elhelyezése a hatástávolító mechanizmusok miatt működhet, amelyet a közösség megerősíthet.” – írja Dr. Parti Katalin a Gyermekpornográfia az interneten című könyvében.

A szerző által a tiltott pornográf felvételekkel kapcsolatos büntetőeljárások témájában végzett - hazánkban mostanáig egyetlen - empirikus kutatásból kiderült, hogy a 225 vizsgált eset sértettjei túlnyomó többségükben lányok, minden korcsoportban. A kutatás során vizsgált esetek többségében az elkövetők nem létesítettek személyes kapcsolatot a sértettekkel, céljuk pedig általában az anyagi haszonszerzés volt. A sértettek túlnyomó részét nem sikerült azonosítani, amiből a szerző azt a következtetést vonja le, hogy a gyermekpornográfia elkövetése fokozatosan az internet virtuális közösségére tevődik át. Azon kevés esetben, ahol azonosították a sértettet, és kimutatható volt személyes ismertség az elkövetőkkel, szoros, családi, jószomszédi kapcsolatot mutattak ki. „A sértett a vele bizalmi kapcsolatban álló felnőttnek nem mond ellent, illetve oly mértékben elfogadja közeledését, hogy aktívan közreműködik a szexuális tevékenységben.”

Az elkövetők főként férfiak, a nők általában „a megszerző-kiszolgáló szerepet gyakorolták.” A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a fiatalkorú elkövetők több szempontból is jellegzetes, elkülönült csoportot alkotnak: „céljuk általában a kisközösségben való elismertség megszerzése, a sértettel egyenrangú kapcsolatban állnak, cselekményük - a tiltott pornográf felvételek készítése, átadása és terjesztése - a beleegyezéses szexuális kapcsolat részeként valósul meg.”

Harc a pornográf tartalmakkal

Az egyes tagállamokban a szankcióknak legalább egytől három évig terjedő szabadságvesztéssel járó büntetést kell kiszabniuk. Súlyosbító körülményekkel terhelt meghatározott bűncselekmények esetében a büntetés időtartamának legalább öttől tíz évig kell terjednie.

Parti Katalin kutatásában az ítélkezési gyakorlatot is vizsgálta, amiből kiderült, hogy az esetek többségében nem kezelik differenciáltan a fiatalkorúakra és felnőttekre vonatkozó bűncselekményeket a gyermekpornográfia esetében, függetlenül attól, hogy milyen motivációk állnak az esetek hátterében. „… az ítélkezési gyakorlat nem mutat eltérést a felnőtt elkövetőkkel szemben megszokottnál. Vádemelés elhalasztására és pártfogó felügyelet kiszabására csak felnőtt korú elkövetők esetében került sor. A foglalkozástól eltiltás mellékbüntetése szintén nem került kiszabásra; ez különösen azokban az esetekben lenne kívánatos, ahol az elkövetők a pedagógusi, illetőleg az informatikai szakma szabályainak megszegésével valósítják meg a bűncselekményt.”

Az Európa Tanács fent említett kerethatározatát követő jelentése kiemelte, hogy nemzetközi összehasonlításban a gyermekpornográfia terén a tagállamok általában ugyan eleget tettek annak a követelménynek, hogy a pornográf anyagok gyermekek részvételével történő készítését bűncselekményként határozzák meg, ugyanakkor a beleegyezési kor – nálunk 14 év -  és a 18 év közötti gyerekek részvételével készül gyermekpornográfia tekintetében lehetetlen pontosan felmérni a büntetőjogi felelősség alóli kizárások pontos körét, így a tagállamok eltérő gyakorlatából fakadó jogsértések számát sem lehet megbecsülni.

A gyermekpornográfia megfékezése érdekében prevenciós elképzelések széles tárházát követhetjük nyomon a káros tartalmakat bejelentő oldalaktól kezdve a civil ,vagy éppen a hatósági szabályozásig tartó skálán. Parti Katalin szerint azonban az internet megjelenésével olyan párosítása jött létre a pornográfia és technika találkozásának, amivel a jogalkotó képtelen továbbra is lépést tartani. Véleménye szerint átfogó szabályozás hiányában inkább azt kellene megérteni, hogyan változik, hogyan alakul a pornográfia a tömegmédia terjedésével és az internet fejlődésével.

Azt láthatjuk tehát, hogy az online gyermekpornográfia szabályozásának a büntetőjog nem hatékony eszköze, ahogy az Parti Katalin könyvében is áll, „azt társadalmi összefogásnak – a technika biztonságos használatára és veszélyeire kiterjedő felvilágosításnak, oktatásnak és mélyebb szülői, iskolai kontrollnak – kell kiegészítenie, illetve megalapoznia.”

foto: sxc.hu