A bűncselekmények áldozatait regisztráló Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENYÜBS) 2007 és 2011 között évente átlagosan 31 olyan esetet rögzített, melyben emberkereskedelem miatt eljárás (nyomozás) indult meg (1). Ezekben az esetekben szintén átlagosan éves szinten 19 volt a 18 éves kor alatti sértettek száma. A kiskorúakat érintő eljárások a legtöbb esetben szexuális kizsákmányolást takarnak, erről bővebben a Gyermekprostitúciót tárgyaló cikkünkben olvashatnak. A gyerekek kereskedelmének, pontosabban kizsákmányolásának több formája ismert, ilyen a prostitúcióra vagy munkára kényszerítés, az uzsorához kötődő és a gyermekeket érintő üzletek, a jogellenes örökbeadás, a házi rabszolgaság, és koldultatás. A gyermekek kizsákmányolásáról kérdeztünk egy névtelenül nyilatkozó szakembert.

Találkoztak gyermekkoldusokkal az elmúlt időszakban?

Fővárosi, és országos szinten is elég gyakran találkozunk gyerekkorú koldussal. Forgalmas csomópontokon, kerülethatárokon koldulnak a gyerekek. A koldulás több fajtáját szoktuk itt házon belül megkülönböztetni. Van olyan, hogy a gyerekek felnőttkorúval koldulnak vagy önmagukban. Magyar vagy jellemzően román állampolgárságú gyermekekről van szó. Ők feltehetően a koldusmaffiához tartozók.

Ők egyedül koldulnak?

Igen, önmagukban. Ezek 9-14 év közötti gyermekek, nagyon gyakran valamilyen fogyatékossággal. Kihasználván a fogyatékosságukat leggyakrabban az aluljárókban koldulnak, (mondjuk amióta az aluljárókat bekamerázták egyre ritkábban), közterületen, úttesten, piros lámpáknál, villamos megállóknál fordulnak elő. A metrón mennek végig. Lehet, hogy találkozott már ilyennel.

A gyerekeket felvilágosítják, hogy ez, hogy működik. Tehát, tudják jól, hogy a kerülethatárok olyan területek, ahol az egyik kerület rendőrsége azt mondja, hogy az már nem az övé, a másik kerület rendőrsége meg azt mondja, hogy az meg még nem az enyém.

Én úgy hallottam, hogy van olyan felnőtt a koldusgyerekek közelében, aki a nap folyamán kíséri őket, időnként elveszi a pénzt, tud erről?

Nagyon sokszor én is láttam, amikor kint voltunk. Figyelőnek hívják, és ő nézi, hogy megfelelően dolgoznak-e a hozzá tartozó gyerekek. És éppen ezért a koldus a legritkább esetben vallja be, szinte soha, hogy „igen én tagja vagyok a koldusmaffiának és leadom a pénznek a nagy részét”. A gyerek nem is tudja megnevezni, hogy ez koldusmaffia, ő csak azt tudja, hogy a Józsi az, aki befogadja, ad neki valami priccset valahol, tőle kap egy tányér levest, cserébe neki ki kell mennie oda. Az esetek nagy részében Romániából jönnek ezek a koldusok, ahonnan elhozzák őket Magyarországra munka ígéretével, vagy bármivel.

Egy kisgyereket ilyenkor el kell rabolni, nem?

Az anyjával elhozzák.

Az anyja tudja, hogy ilyenkor mi fog történni?

Durvábban történik, eladják őket.

Tehát gyerekkereskedem?

Igen. De erre végképp semmi bizonyíték nincsen. A finomabb verzió az, hogy Romániában még rosszabb a szociális helyzet, és azt mondják a szülőnek, hogy gyere el a gyerekkel, mindennel együtt, adunk neked szállást, ellátást, és keresünk munkát. És most nincs munka, így hát addig ki fogsz állni és akkor kapsz érte pénzt.

Az országhatárokon belül hogyan működik a gyerekkereskedelem?

Nemrég kaptunk arról információt, hogy Borsod egyik falujából néhány rosszul öltözött kisgyerek egy külvárosi lakótelepen (2) cselleng. Utánajártunk, és kiderült, hogy van ott egy lakás, amit egy viszonylag jómódú ember tart fent, akinek vannak kapcsolatai a település polgármesterével, tehát a helyi vezetővel. És ez a család uzsorára kapott kölcsönt. De ők nem csak úgy maguktól kerültek ide, hanem akitől a kölcsönt kapták, az felköltöztette ide a családot. És akkor felmerül a kérdés, hogy miért költözteti ide fel őket?

Kiderült, hogy ez nem az első család, aki ebből a faluból ugyanígy feljött, később négy család is követte őket, akik mentek tovább. Az ingatlanjuk elúszott a kölcsön fejében és persze olyan pikáns dolgok is történtek, hogy a polgármester nem adta oda a segélyüket, hanem azt mondta, hogy az ő feleségének a boltjába menjenek be, és akkor kapnak lisztet (3). Pénzt, azt sose láttak. A polgármester elkérte azt a bankkártyájukat, amin a segély érkezett, és a bankkártyát ő kezelte. Elgondolkodtató, ahogy a faluban ellehetetlenítették őket. Ugyanez a csapat (több szereplős társaság) azt mondta a családnak, hogy segítünk a lakásotokat eladni, megvesszük tőletek százezer forintért, és a több milliós tartozásba beleteszem azt, amennyiért megvettem. Kapsz egy lakást Pesten, kiadom bérbe nektek, ahol majd munkát találhattok, megváltozhat a sorsotok. Gyakorlatilag ez nem történt meg, mert még itt is lehúzták őket, havi százezret kértek tőlük a lakásért meg a rezsiért. Olyan mélyre süllyedtek, hogy a gyerekek lent a lakótelepen bogyót gyűjtöttek, hogy tudjanak valamit enni.

És ilyenkor a rendőrség miért nem lép?

Rendőrségi eljárás folyik, de itt például megállapították, hogy nem történt bűncselekmény. Mert ez nem bűncselekmény.

És a gyerekekkel mi történt, hogyan kerülnek be a gyermekkereskedelembe?

Erről nekünk is csak sejtéseink vannak. Ha viszonylag kisebbek a gyerekek, és lány is van közöttük, akkor belőle prostituált lesz. Az ilyen kiszolgáltatott helyzetekben a prostitúcióra veszélye ott lebeg az anya és a lánygyerek vonatkozásában. Egy másik esetben például szintén egy család költözött fel Budapestre, és lakhatásért cserébe először az anyának, majd a kiskorú lánygyerekének kellett klienseket fogadni. Ez az eset azonban kiderült a hatóság számára is, a lánygyerek átmeneti nevelésbe, majd a pszichiátriára került.

A fiúkat általában nem sok mindenre tudják használni. Kábítószer terjesztésre, de erre megvannak általában már az embereik. Ők azok általában, akik a gyermekotthonban élnek. Szinte minden esetben a fiataloknál meg kell teremteni a függést, s ha ez megvan, már mindent megtesznek azért, hogy hozzájussanak az anyaghoz, így a környezetükben kezdik el terjeszteni. Ez lehet iskola, az utca, gyermekotthon, bármi, ahol megfordulnak. A gyermekotthonok nagy részébe könnyen mehet ki-be az a fiatal, aki már kamasz korában droghasználóként került be. Ha a droghasználat nem okoz látványos problémákat, a gyermekotthon sem tud tenni ellene. Speciális igényű gyermekvédelmi ellátást igénylővé kellene nyilvánítani, de ilyen ellátás kevés van.

Feltételezzük tehát, hogy a fiúk seftelnek, eladnak ezt-azt, legális és illegális dolgokat. A drogkereskedelemnek ez az egyik nagy felvevőpiaca, az egyik pesti metrómegálló és környéke a nagy elosztó. Ezeken a fiatalokon keresztül könnyebb eljuttatni a drogot, mint a dílereken keresztül. Aztán azoknál a gyerekeknél, akik függő szerhasználóvá válnak, képbe kerül előbb-utóbb a prostitúció, mert egy idő után már nincs más, amivel fizetni tudnának…