A szeméthegyek között, ahol élt és guberált. Ekkor találkozott azzal a szociális munkással, akinek köszönhetően korához és gyerekhez méltó élete elkezdődhetett. Most azért kapott kitüntetést, mert hét éves korától kezdve a többi utcán élő kisgyerek életfeltételeinek javításán gondolkodott, és tett is, „reménycsomagokat” osztogatott, akciókat szervezett.
Ebben az írásban arra keressük a választ, hogy mi van a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik Magyarországon az utcákon élnek. Hol laknak, és hányan vannak? Hol töltik az éjszakáikat? Van-e lehetőségük kitörésre, milyen élet várja őket?
Az utcán élő gyerekekről kérdeztük egy Gyermekjóléti Szolgálat munkatársát.
Mit jelent az utcagyerek fogalma, Magyarországon, egy létező problémáról beszélünk?
Utcán élő gyerekek elméletileg nem léteznek. Olyanok vannak, akik nem laknak életvitelszerűen ott, de mégis ott élik az életüket. Vannak olyan fővárosi helyszínek, ahol megjelennek ezek a gyerekek, általában bandáznak. Iskolába nem nagyon járnak, családi konfliktusok miatt élnek csapongó életet.
Mekkora számról beszélünk, amikor mégis hajléktalan gyerekekről esik szó?
Ez megfoghatatlan. Mert itt van a kerületben például hajléktalanszálló, ugye ott kiskorú nincsen. Gyermekkorú hajléktalan évente, mondjuk olyan tíz-tizenöt esetben fordul elő nálunk.
Mit lehet tudni azokról az esetekről, amikor gyerekek egyedült, vagy szüleikkel, esetleg bérkoldulókkal kéregetnek, vagy egész nap az utcán vannak?
Tavaly nyáron volt egy olyan esetünk, amelyben egy alkoholista anyuka koldult a kislányával. Itt laktak a kerületben, egy feltört üzletben két férfival, akik közül az egyik a gyerek vér szerinti apja volt, a másik meg a név szerinti apja. A kislánnyal kint volt korábban az anya az utcán, főleg az anya kéregetett. Amikor a kislány elég nagy lett ahhoz, hogy azt tudja mondani, hogy nem megyek veled, akkor átmeneti otthonba került. Az anyával megmaradt a kapcsolata, (amúgy szoros kapcsolata volt), de látni kell, hogy ezek ambivalens viszonyok. Az anya a referenciaszemély, viszont azzal, ahogy egyre nagyobbak lesznek a gyerekek, és kinyílik a világ körülöttük, látják, hogy az anya, akit szeretnek, nem olyan, mint a többi anyák a környezetükben. És ez nagy belső konfliktusokat tud okozni, ennél a kislánynál is volt öngyilkossági kísérlet 12 évesen. A gyerek egyébként egy elég jó budai gyermekotthonba került, mert ráadásul jó tanuló, aztán később egy vidéki rokon fogadta be.
Van olyan eset is, amikor felnőttek életvitelszerűen tartózkodnak a gyerekkel az utcán?
Volt egy erdélyi asszony gyerekkel a IX. kerület egy forgalmas kereszteződésében. Róluk több bejelentést kaptunk, be is hoztuk ide, de csak annyit tudtunk meg, hogy mi a neve a nőnek. Először azt mondta, hogy ő román és nem is tud magyarul, de aztán kiderült, hogy bár félig-meddig román, beszél magyarul is.
Hány évesek voltak a gyerekek?
Volt egy kisebb, olyan 3 év körüli, és volt egy nagyobb, olyan 10 év körüli.
Mit lehet tudni az otthoni körülményeikről?
Az anya elmondása alapján Erdélyben jó anyagi körülmények között éltek az ottani viszonyokhoz képest. Bonyolult volt az ügy, mert nem voltak olyan rossz helyzetben, hogy koldulniuk kelljen, a gyerek is teljesen normálisan öltözött volt. A nagymama is ott volt a másik gyerekkel és rutinosan csinálták az egészet, így elég sűrűn megfordultak itt.
Miért jöttek el Erdélyből, ha ott jól éltek?
Egy-két hónapra szoktak átjönni minden évben. Az volt a hivatalos verzió, hogy ruháért jöttek. Aztán mi adtunk nekik ruhát is, de ennek ellenére később megint visszajöttek. Akkor már nem az anya, hanem a nagymama volt itt a másik gyerekkel, de amikor mi közeledtünk hozzájuk, eltűntek onnan, és azóta nem láttuk őket. Közben a VIII. kerületet tájékoztattuk, hogy hátha tudnak róluk valamit, de nem jött tőlük semmilyen jelzés, tehát nem tudnak róluk semmit.
Tapasztalata szerint miért vannak az utcán gyerekek, vagy gyerekekkel kolduló felnőttek? Ez minden esetben a szegénységgel függ őssze?
A szegénység és azzal együtt járó pszichés megterheltség, a család, a szülők pszichés állapotának következménye, hogy a gyerekek kint vannak az utcán. A hozzájuk tartozó felnőttek gyakran pszichiátriai betegek. Mivel nem kerülnek a szociális ellátás látókörébe, gyakorlatilag nem gondozza senki őket. Ha a mi kapcsolatba kerülünk velük, és kimegyünk hozzájuk, akkor jogi útvesztőkbe ütközünk: ki illetékes, és ki nem az, ha mondanak nekem egy lakcímet, én ugye nem vagyok hatóság, nem tudom ellenőrizni. Általában ezért a rendőrség segítségét szoktam kérni. De ritkán történik komolyabb dolog, ha kerületi lakos, tehát kerületi illetőség van, akkor mi a normál gyermekvédelmi eljárás keretében igyekszünk gondozni őket.
Hol laknak ők?
Amikor jó idő van, mennek Budára a hegyekbe. Ott van sátor, kalyiba, és a többi. Budán ez még a XI. kerületben is van az Egér útnál, ahogy megyünk kifelé a városból. Az utcai szociális munkások ismerik a területet, télen körjáratok vannak. Arra kérjük őket, hogy figyeljenek, hogy gyerekek lehetőleg ne nagyon tartózkodjanak kint, vagy ha igen, akkor ezt jelezzék felénk.
De nem csak Budán, itt Pesten is jó néhány ilyen hely van. Az utcai szolgálat talált gyereket itt a város közepén, a ferencvárosi metró melletti tenyérnyi kis erdőben is. Ott élt egy hat éves kisgyerek is a félig a földbe vájt kis tákolmányban, nem is tudom, minek lehet nevezni. A kisfiút mi csak Mauglinak hívtuk, mert egy az egyben visszaköszönt az a kis történet, ahogy ott élt az erdőben.
Kivel élt ott, egyedül?
Nem egyedül, hanem egy anyával, meg valami többféle férfiemberrel. És ott pl. ebben a kis félig a földbe vájt kalyibában az egyik kis részt, kiadták ágyra járónak. Ez azt jelentette, hogy aki ott akart aludni, annak fizetnie kellett az ágyért.
Önök mit csinálnak ilyenkor a gyerekekkel?
A gyakorlatban ha ilyen bejelentést kapunk, általában hatósági segítséget kérünk. Ez a rendőrséget, vagy a gyámhatóságot jelenti. Mind a kettőnek vannak olyan jogosítványai, hogy intézkedhet. Mindig van azonban alternatív megoldás, próbáljuk ezeket a helyzeteket békésen, a gyerekek érdekeit szem előtt tartva kezelni.
foto:sxc.hu