Az árvaházak drágák és ezért a pénzért még visszafordíthatatlan mentális és fizikai károkat is okoznak. Hogy lehetséges, hogy még mindig mindenütt ennyire elterjedtek mégis? Georgette Mulheir drámaian festi le az árvaházak tragédiáját és azt szorgalmazza, hogy hagyjunk fel azzal, hogy ilyenekre támaszkodunk!Megtehetjük ezt oly módon, hogy helyettük más módszereket keresünk a szükséget szenvedő gyerekek támogatására.
Európa-, és Közép-Ázsia-szerte közel 1 millió gyermek él nagy, bentlakásos intézetekben, amelyek árvaház néven ismertek. Az emberek többsége ezeket az árvaházakat amolyan jóságos környezetnek képzeli, ahol gondoskodnak a gyerekekről. Mások többet tudnak ugyan az itteni életkörülményekről, de mégis úgy gondolnak rájuk, mint szükséges rosszra. Végül is hová máshová tudnák tenni azokat a gyerekeket, akiknek nincsenek szüleik?
De miért van ennyi árva Európában, mikor nem is volt olyan sok háború és katasztrófa az utóbbi években? Valójában az ilyen a gyerekek 95%-ának legalább az egyik szülője él, és a társadalom hajlamos a szülőket hibáztatni e gyerekek eldobásáért, ám a kutatások azt mutatják, hogy a szülők többsége akarja a gyerekét, és hogy az intézebeadás legfőbb oka a szegénység, a fogyatékosság és a kisebbséghez tartozás.
foto:ted.com