„Ebben a könyvben egy rettenetes bűnről lesz szó, amit semmiképpen sem szabad mentegetnünk, aminek minden rendelkezésre álló eszközzel és minden jóakaratú ember bevonásával igyekeznünk kell véget vetni. A megtisztulás első jele a nyíltság.” – írja a szerkesztő a könyv előszavában.

 „Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.”(Jak 5,16a)

Az elmúlt években az egyház tagjai – különösképpen papjai – által elkövetett szexuális visszaélések botránya nemcsak az egyházi vezetőket, de világszerte sokakat megrázott.

A könyv 14 felszólalás szövegét tartalmazza magyar nyelven. A beszédek azon a négynapos nemzetközi szimpóziumon hangzottak el, amelyet az egyháziak részéről a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések témájában 2012 februárjában rendeztek a római Pápai Gergely Egyetemen. A tanácskozás az egyháznak a szörnyűségekre adott átfogó válaszát tükrözi.

A résztvevők – 110 püspöki konferencia – a világ minden tájáról érkeztek, s mindez világossá tette, hogy a visszaélés problémája az egész világon jelen van, így világszerte kihívás elé állítja a keresztény egyházat és az egész társadalmat.

A könyv ismerteti XVI. Benedek pápának a szimpózium résztvevőihez írt üzenetét, melyben őszentsége hangsúlyozza, hogy a keresztény közösségben továbbra is fontos az egyházon belül elkövetett szexuális visszaélések áldozatainak gyógyulása és az egyház megújulása. Mivel a szimpózium a Hittani Kongregáció 2011-es körlevelének jegyében jött létre, ezért a szerkesztők közzéteszik magát a körlevelet is, segítségül olyan irányelvek kidolgozásához, amelyek útmutatást jelenthetnek az egyházmegyés püspökök számára.

A szexuális visszaélésekkel szembeni küzdelem sokoldalú megközelítést tett szükségessé, ezért a szimpózium felszólalói főpapok, teológusok, pap-pszichológusok, egy pszichiáter és egy áldozat voltak.

„Az egyháznak mély önismeretre van szüksége, hogy képes legyen a bűnt felismerni és kiirtani."

A kötet első része – „Tudomány és pasztorális vezetés” témakörében – azokat a felszólalásokat ismerteti, amelyek a püspökök, rendi elöljárók és más felelősségteljes egyházi pozíciókban lévők segítését célozta meg. A felszólalók a megtisztulás első jeleként az őszinte önvizsgálat szükségességét hangsúlyozták, ösztönözték a személyes és egyházi megújulást, a meghallgatás és megértés fontosságát. Szó esett a papi szexuális visszaélések elkövetőinek megfelelő kezeléséről, javaslatok hangzottak el a visszaélések megelőzésére vonatkozó irányelvek kidolgozásához, a visszaélésekkel szembeni nyilvános fellépés szociológiai és kulturális elemeiről, az egyház által végzett nevelési és megelőzési munkáról, az együttműködés szükségességéről az állami hatóságokkal, a papok emberi és spirituális felkészítésének szükségességéről, valamint arról, hogy a visszaélések nem korlátozódnak kizárólag az egyházra, hanem az egész társadalomban jelen vannak.

A kötet második fejezete – „Fontos kérdések és a megoldás eszközei” – olyan kérdésekkel kapcsolatos felszólalásokat tartalmaz, mint az internet és pornográfia, valamint az idős koruk vagy fogyatékosságuk miatt sebezhető felnőttek elleni visszaélések megelőzése. A szimpózium eredményeként a megújulás és a megoldás egyik lehetséges eszközeként létrejött a Pápai Gergely Egyetem Pszichológiai Intézete által alapított Gyermekvédelmi Központ. A könyv ismerteti a központ célkitűzését, szerkezetét, és vázolja az oktatási, többnyelvű – e-learning – képzési programját, amely a visszaélések megelőzésének egyik lehetséges eszköze lesz.

Nehéz a felszólalások közül válogatni, mivel minden hozzászóló a szexuális visszaélések témakörét a maga sajátos szemszögéből kiindulva elemezte, bemutatta az országában bevált jó gyakorlatokat, reflexiókat. A teljesség igénye nélkül azonban néhány figyelemfelkeltő gondolatot ajánlunk a hozzászólásokból:

Levada bíboros hangsúlyozta, hogy a kiskorúakkal való szexuális visszaélések áldozatai felé úgy forduljon az egyház, hogy valóban meghallgatja őket, elismeri szenvedéseiket, és el is akarja vezetni őket a gyógyuláshoz. A gyógyulás és a kiengesztelődés útján az egyházi vezetőknek az áldozatok mellé kell állniuk.

Charles Scicluna prelátus szerint a katolikus egyházban nincs többé helye a csönd halálos kultúrájának. Az áldozatokra sokszor úgy tekintettek, mintha az egyház ellenségei lennének, s nem hallgatták meg történeteiket. Ezért az egyház kötelessége, hogy meghallgassa az áldozatok fájdalmát, visszaállítva ezzel az egyház tekintélyét.

Patrón Wong felszólalása a papjelöltek és általában véve az oktatói és lelkipásztori intézetek személyzetének képzését és alkalmassági vizsgálatát boncolgatja. Sokak szerint a pedofíliabotrány okozta válsághoz „a papjelöltek nem megfelelő kiválasztása és a szemináriumok elégtelen felkészítése vezetett”. Ezért kiemelkedően fontos, hogy a püspökök és rendi elöljárók még szigorúbb ellenőrzést gyakoroljanak a papi és szerzetesi képzésre jelentkezők felett.

A gyermekek sokszor nem mondják el, mi történt velük, mert lelkileg is megsérülnek, rossznak, méltatlannak érzik magukat. Az ír Mary Collins egyike volt az áldozatoknak, akit 13 éves korában szexuálisan bántalmazott egy pap és csak 35 év elteltével volt képes először beszélni az őt ért bántalmazásról és segítséget kérni egy orvostól. Az ő tanúságtétele volt a legmegdöbbentőbb a kötetben megjelent felszólalások közül. Beszélt az abúzus fájdalmas következményeiről, arról, hogy a hosszú évek depressziójából csak akkor tudott kigyógyulni, amikor bántalmazója végre vállalta a felelősséget tettéért. Mint áldozat sokat bírálta az egyházat, mert jelzését az egyház elleni támadásként, őt magát pedig ellenségként kezelték. Az egyház megpróbálta elkerülni a botrányt, ezzel elmélyítette a szexuális visszaélések okozta kárt, nem akadályozva meg azt, hogy újabb gyermekek essenek áldozatul, ráadásul lerombolta sok áldozat hitét. Az a felfedezés volt számára a legrosszabb, hogy a visszaélések elkövetőit azok védték, akiknek a gyermekeket kellett volna oltalmazniuk.

Az egyház számára az őszinte önvizsgálat, a hibák feltárása, a megelőzés és a megoldás útjának keresése hozzájárulhat a múlt hibáinak kijavításához és ahhoz, amit a könyv szerkesztői a következőképpen fogalmaztak meg: „Bízunk benne, hogy ez a kötet az inspiráció és a bátorítás forrása lesz a gyógyulás és a megújulás útján” – írták előszavukban.

A GYÓGYULÁS ÉS MEGÚJULÁS FELÉ. L’Harmattan Kiadó. Budapest, 2012.

Szerkesztők : Charles J.Scicluna – Hans Zollner SJ – David John Ayotte SJ