Egy, a héten a várost is megbolygató, iskolai erőszakról szóló történet különös aktualitást adott a már korábban meghirdetett előadásnak. Ilyen esetekben elsőként az a fontos, hogy megértsük, milyen okok állhatnak a gyerekek szokatlan, erőszakos viselkedése mögött, a megoldás a pedagógusok, szociális munkások, pszichológusok és más segítő szakemberek, valamint a szülők és gyerekek közös munkáján kell, hogy alapuljon. Akkor van „rend” az iskolában, akkor megy jól a munka, ha mindenki biztonságban, komfortosan érzi magát, ismeri a saját és a többiek jogait, a korlátokat, szabályokat, kereteket, ehhez pedig támogató, megoldást konszenzussal kereső, nem pedig büntető szemlélet és gyakorlat kell.
Az iskolai erőszak nem új jelenség, már 17. századi feljegyzéseket is találunk arról, mennyi probléma volt az iskolákban, nem segített az erőszakos, testi, lelki fenyítés, sanyargatás, és ahogyan már több kutatás is igazolta, előfordulása és gyakorisága sem az adott ország gazdasági helyzetétől, sem életszínvonalától, sem oktatási rendszerétől nem függ, az azonban igen, hogy miképpen előzik meg, kezelik.
Számos ok vezethet ahhoz, hogy egy gyerek agresszívvá válik, pl. családon belüli, vagy kortársak közötti konfliktusok, erőszak, elfogadás, szeretet vagy támogatás hiánya, sikertelenség, kudarcok. Bizonyos tényezők – pl. korai agresszió, korai szerhasználat/függőség, magatartási problémák -, már egészen fiatal korban előre jelzik a veszélyeztetettséget, illetve előre bejósolhatók, ha nem kap az érintett gyerek megfelelő segítséget. Rizikófaktor továbbá az erőszak általános jelenléte (az „erőszak kultúrája”), az elszigetelődés, a széteső, konfliktusos közösségek, családok. Ezért minden gyerek esetében elengedhetetlenül fontos az érzelmi biztonság kialakítása, a családon belüli szoros és támogató kapcsolatok megléte, iskolában és közösségben pedig a segítőkész, támogató tanárok és más szakemberek (orvos, védőnő, pszichológus, szociális munkás, kisegítő személyzet) magatartása, példamutatása, együttműködési készsége, a partnerség a szülőkkel, gyerekekkel, és egymással.
A szakemberek szerepe ebben igen nagy: talán mindannyian emlékezünk saját gyerekkorunkból is inspiráló vagy éppen ellenszenvet keltő pedagógusokra, más segítőkre. Ha a pedagógusok nem kapnak szakmai, emberi támogatást, kiégnek és nehezükre esik a megfelelő nevelés, elfogadás, támogatás, fegyelmezés. A tanárok jó önértékelése, önbizalma és motiváltsága ezért meghatározó jelentőségű.
Gyakran halljuk, hogy a médiából „áradó” erőszak milyen kiemelkedő hatással van a gyerekek viselkedésére. Az Európai Unió jelentése kimondja a gyerekek és fiatalok jogát az emberi méltóságra, gazdasági és politikai védelemre, ami a veszélyeztető audio-vizuális és információs szolgáltatásokkal szembeni védelmet is jelenti, elsősorban cenzúrázni azonban lehetetlen és szükségtelen. A káros tartalmakkal szembeni védelem legjobb módja inkább a biztonságos érzelmi kapcsolat a felnőtt családtagokkal, tanárokkal, és hogy segítségükkel a gyerek felismerje, mi számára a biztonságos tartalom, vagy tudja és merje jelezni, ha erőszakkal, fenyegetettséggel, csábítással találkozik valamilyen felületen. Több kutatás is bizonyította már, hogy a médiában megjelenő erőszak nem okoz jelentős érzelmi traumát a magukat biztonságban érző gyerekeknél, és nem is kelti fel érdeklődésüket különösebben.
Az iskolai agresszió esetében is igaz, hogy a megelőzés pedig mindig és minden szempontból hatékonyabb, mint a beavatkozás: azok az igazán hatékony pedagógiai, iskolai erőszakot megelőző programok, amik komplex módon, minden gyereknek – megkülönböztetés nélkül – járnak és szólnak. Több olyan, külföldön már bevált gyakorlat létezik, amik ezt célozzák.
Az „Egész iskola koncepció” (Whole School Approach) például több szintű prevenciós és intervenciós stratégiákkal, a szülők és akár külső segítő intézmények bevonásával – így egy segítő háló kialakításával –, nyílt és őszinte kommunikációval, a szereplők (gyerekek, tanárok, szülők) több irányú támogatásával működik. Egy másik, Dan Olweus nevéhez köthető norvég modell pedig pl. alternatív konfliktuskezelési technikákkal, szülői tréningekkel, oktató videókkal ért el nagy sikereket.
De nem kell külföldre mennünk példa értékű kezdeményezésekért. A Zöld Kakas Líceum Budapesten olyan gyerekeket, fiatalokat „fogad be”, akikről más iskolákban már lemondtak, itt resztoratív konfliktuskezelési technikákkal, egyéni mentorálással segítik őket a beilleszkedésben, ill. problémáik konstruktív megoldásában, több mint 10 éve.
Szerencsére azok a készségek, amik a gyereknevelésben használhatóak, tanulhatók mind a szülők, mind a tanárok számára. Az erőszakmentes kommunikáció, a helyreállító (resztoratív) konfliktuskezelési technikák elsajátításával olyan eszközök birtokosai leszünk, amik segítségével békésebben, kiegyensúlyozottabban működhetnek majd közösségeink – legyen az iskola vagy család.
Kapcsolódó cikk: Földes Petra- Lannert Judit: Erőszak az iskolában (Esély 2010/3)
Az előadás A társadalmi kohézió erősítése az áldozattá válás megelőzése és az áldozatsegítés érdekében a Gödöllői kistérségben c. TÁMOP-5.6.1.C-11/1-2011-0005 projekt keretében valósult meg.
Cikkünk a „19 akciónap a gyermekek és fiatalok elleni erőszak megelőzéséért" c. kampány részeként jelent meg. Egyesületünk a Women's World Summit Alapítvány nemzetközi mozgalmához csatlakozva november 1-19. között minden nap a megadott nemzetközi tematika mentén dolgoz fel, főként hazai vonatkozású anyagokat.