Azok a gyerekek ugyanis, akik fekete, vagy - kulturálisan, etnikailag - vegyes családból származnak, általában tovább maradnak az ellátórendszerben, egyes esetekben sosem találnak örökbefogadó szülőket számukra. Talán eleve kevesebb ilyen származású szülő akar örökbefogadó lenni, és a nem megfelelő toborzás a jelenség oka? Vagy egészen más dolgok állnak a háttérben? 

Sok afrikai, ázsiai, karibi származásúnak az a természetes, ha nagy családban él. Közülük sok örökbefogadó szülő állítja, számukra azért nem idegen az örökbefogadás, mert saját közösségeikben ez, és a nevelőszülőség hagyományosan mindig is működött. Nehéz azonban és kiábrándító az a folyamat, amíg az alkalmasságukat megállapítják a sok esetben tolakodó vizsgálatokon. A kötet egyik célja éppen az, hogy megmutassa: Nagy-Britanniában számos szervezet közül választhatnak az örökbefogadni kívánók, ahol megértik és figyelembe veszik igényeiket, kívánságaikat.

Kilenc örökbefogadó család történetén keresztül ismerhetjük meg a motivációkat, azt, hogyan támogatták őket a szociális munkások, milyen szerepet játszottak az örökbefogadás során a családtagok és a barátok, és egyáltalán: mit jelentett számukra az örökbefogadás. Az egyes fejezetekben az örökbefogadók mesélnek arról, mi kell a sikeres örökbefogadáshoz, vagy éppen, hogy mit érdemes elkerülni.
Izgalmas olvasmány érdeklődőknek, örökbefogadást tervezőknek és szakembereknek egyaránt.

Hope Massiah (szerk.) Looking After Our Own. The stories of black and asian adopters. BAAF, 2005