A politikai diskurzusban is megjelenő negatív előítéletek tragikus módon legitimizálják a közbeszédben is megjelenő ellenséges hangnem létjogosultságát és elfogadottságát, és könnyen belátható, hogy ezek a folyamatok a gyerekeket többszörösen hátrányosan érintik, egyfelől, mert ők mguk ilyen gondolkodási mintákat kapnak, előítéletes, kirekesztő, gyűlöleltet szító környezetben élnek, ami bárit, bármilyen okból elérhet – életkor, testalkat, családi körülmények, ízlés stb. – másrészt sok gyerek áldozattá válik, hiszen valamilyen jellemzője alapján az érintett csoportba tartozik. A személyes érintettségen túl, az egész közösséget rombolja, a közhangulatot, életminőséget meghatározza ez a fajta gondolkodás, és egészen kicsi kortól kiteszi a gyerekeket ennek a fejlődésüket és későbbi gondolkodásukat, életvitelüket determináló métely.
A média lehetőséget ad, a nemzeti értékek és nemzeti önkép megerősítő reprezentációira, és fontos szerepet játszik azok alakításában, egyben meg is határozza a társadalomban zajló folyamatok végiggondolásának kereteit. Gyakran előfordul, hogy a sajtó etnicizál olyan ügyeket, amelyekben romák is érintettek, vagyis nem a problémára, hanem az érintett fél roma voltára helyezi a hangsúlyt.1
Egy 1996-ban végzett kutatás során a megkérdezett fiatalok 85 százaléka szerint volt Magyarországon cigánykérdés. 5 százalék szerint nem volt, és 10 százalék nem tudott válaszolni egyértelműen a kérdésre.
A cigánykérdés legfontosabb tényezőit a következőkben látták, a három elsődlegest kiemelve:
- a bűnözők között a lakossági arányukhoz képest sok a cigány
- a cigányok többszörösen hátrányos helyzetben vannak
- a cigányok között nagyobb a népszaporulat.2
A kutatás óta 15 év telt el, de az aktuális kutatások, melyek a romák médiareprezentációját vizsgálták – mint azt a későbbiekben látni fogjuk – hasonló eredményekre jutottak, azaz a romák megjelenése a médiában a fent említett tematikus csoportokban jelenik meg a leggyakrabban. Elmondható, hogy a kutatás óta a romák megítélése az akkori eredményekhez képest még rosszabb. A médiának jelentős hatása van arra a folyamatra, aminek eredményeképpen a romaellenességgel öddzrfüggésben nem beszélhetünk burkolt előítéletességről.
Írásomban az alapvető fogalmak áttekintése után arra a kérdésre keresem a választ, hogy a média, illetve az internetes hírportálokon megjelenő cikkek, miként növelik a romákkal kapcsolatos előítéleteket, akár öntudattalanul, szándéktalanul is. Egy, a közelmúltban megjelent cikkben a hipotézisemnek megfelelően az implicit sztereotípiára próbálok példát találni.
Arra törekedtem a vizsgált cikk kiválasztása során, hogy tartalmazzon etnikai megkülönböztetésen alapuló csoportközi konfliktust, továbbá ne tartalmazzon nyíltan előítéletes elemeket. Célom annak megvilágítása, hogy akár egy jó szándékkal megírt cikk is kiválthat nem kívánt hatásokat, például az előítéletesség további mélyülését.
Előzetes ítélet – előítélet?
Elméletben fontos is tisztázni, hogy az előzetes ismeretek mikor válnak előítéletekké.
Az előítélet lényege bizonyos jellemvonásoknak vagy motívumoknak egy egész embercsoportra való általánosítása. Olyan előzetes kedvező vagy kedvezőtlen érzés egy személy vagy dolog irányába, mely megelőzi a tényleges tapasztalatot.3 Aronson könyvében három elemet fogalmaz meg, mely az előítéletet alkotja: egy kognitív összetevő (sztereotípia), egy érzelmi komponens (ellenszenv) és egy viselkedésbeliösszetevő (diszkrimináció).4 Ezzel szemben Gordon Allport a viselkedésbeli összetevőt nélkülözi az előítélet tárgyalása során és az előítéletesség kapcsán két komponenst említ: a kedvező vagy kedvezőtlen érzelmi viszonyulást kifejező attitűdöt, mely egy túláltalánosított nézethez kapcsolódik.5
Allport az előzetes ítéletek, és az előítélet közötti különbséget a következőben definiálja:
„Az előzetes ítéletek, akkor válnak előítéletekké, ha az újonnan feltárt ismeretek nem képesek változtatni rajtuk."6
Tehát az előítélet lényege, hogy bizonyos jellemvonásokat általánosítunk egy egész embercsoportra. Az ilyenfajta általánosítást sztereotipizálásnak nevezzük. A csoporthoz társított képeknek, tulajdonságoknak megengedjük, hogy irányítsa gondolkodásunkat, s hogy a csoportba tartozó bármely egyénnek hasonló jellemvonásokat tulajdonítsunk attól függetlenül, hogy a valóságban a csoport tagjai mennyire különböznek egymástól. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a sztereotipizálás egyrészt mindig tudatos, másrészt mindig rosszindulatú magatartás lenne. A pozitív tartalmú sztereotípiák is személytelenítenek, továbbá egy nem vállalt felelősséget rónak az érintett személy nyakába (pl. a romák muzikálisak).
A sztereotípiák következménye a viselkedések torzítása, ugyanis nem a már meglévő tapasztalatok szerint viselkedünk csoportokkal, egyénekkel szemben, hanem e torz sztereotípiák alapján. Gyakran nem vesszük figyelembe, vagy csak csekély jelentőséget tulajdonítunk azoknak az információknak, melyek nem illeszkednek a sztereotípiához. A Sztereotipizálás különleges esete az attribúció – tulajdonítás.7 Valamilyen ok tulajdonítása események kapcsán. A tulajdonítást végző egyén oksági magyarázatai lehetnek pontosak, vagy tévesek. Kétértelmű helyzetekben az emberek arra törekednek, hogy attribúcióikat összhangba hozzák hiedelmeikkel, előítéleteikkel. Fontos megemlíteni a „vélekedés valóságot teremt" helyzetet, erről akkor beszélhetünk, amikor téves vélekedéseket vagy sztereotípiákat alakítunk ki másokról, és a velük kapcsolatosreakcióink gyakran olyan viselkedést váltanak ki az alanyokból, amelyek a mi téves megítéléseinket fogják igazolni.8
A sztereotípiák vagy igaz magot tartalmaznak, vagy teljesen hamisak, igazolják az ellenségeskedést, leegyszerűsítik az emberek kategóriáit és sokszor személyes konfliktusaink kivetítésére szolgáló vetítővásznak. A sztereotípiákat a tömegközlési eszközök szüntelenül életre keltik.9
Nem minden esetben és nem minden személy esetében beszélhetünk merev sztereotípiákról. A társas interakcióink során nemritkán igyekszünk kipróbálni előzetes hipotéziseinket. Ám ezek a hipotéziskezelő stratégiák is csapdákat rejthetnek magukban. Azok a stratégiák ugyanis, amelyeket másokról alkotott feltevéseink ellenőrzésére használunk, akkor is megerősíthetik hipotéziseinket, ha feltevéseink teljességgel tévesek.10
A romákkal kapcsolatos előítéletek az etnikai előítéletek csoportjába tartozik.
„Az „etnikai" jelző olyan csoportjellegzetességekre utal, melyek különböző arányban keveredve egyaránt lehetnek testi, nemzeti, kulturális, nyelvi, vallási vagy ideológiai vonások. Nem fedi a foglalkozási, politikai csoportokat, sem az osztályokat és a két nemi csoportot. Az etnikai előítélet többnyire negatív színezetű. Az előítéletes személyek nem ismerik el, hogy elegendő bizonyíték hiányában nyilatkoznak."11
Az etnikai előítélet hibás és rugalmatlan általánosításon alapuló ellenszenv. Megmaradhat az érzések szintjén, de kifejezésre is juthat a viselkedésben. Irányulhat egy-egy csoport egésze, de egyetlen egyén ellen is, azon az alapon, hogy az illető a szóban forgó csoport tagja.12
Allport az előítéletesség 5 fokozatát különböztette meg. A legenyhébbnek mondható fokozat a szóbeli előítéletesség, amikor az előítélet a beszéd révén jut kifejeződésre. Amikor ez nyíltan, több embert is elérve fordul elő, uszítás valósul meg. Egy következő fokozatban a személy elkerülő magatartással juttatja kifejezésre, hogy egy adott csoport nem kívánatos számára, ekkor elkerülésről beszélünk. A hátrányos megkülönböztetés, elkülönítés, koncentráció, amikor a kategórián alapuló megkülönböztetés intézményesformákat ölt. Egy csoportot korlátoznak a szabadságjogaikban, a mindennapi életvitelükben, szabadidejük eltöltésében és lakóhelyük elhagyására kényszerítik őket.
A legsúlyosabb és legkegyetlenebb formái az előítéletes viselkedésnek a fizikai erőszak és a kiirtás. Minél erősebb az ellenséges érzületet kiváltó attitűd, annál valószínűbb, hogy heves és ellenséges cselekvésbe csap át. A dolgozatom szempontjából releváns a szóbeli előítéletesség rövid tárgyalása.
A szavak hatalma
Az eddig nem tárgyalt fogalom, mely jelentős a szóbeli előítéletesség tárgyalása szempontjából a kategorizáció, melynek egyik legfontosabb következménye, hogy olyan sztereotípiákat hív elő, amelyek azután elvárásainkat irányítani fogják.
Szavak hiányában nem tudnánk kategóriákat létrehozni. Minden embert nem tudunk külön egyénként kezelni, akikkel napi tevékenységeink során találkozunk. Elkülönült egységekbe csoportosítjuk az embereket. A kialakult csoportoknak nevet adva, később az egyénekre használjuk a csoport nevét. A név valójában elvon a konkrét realitásból egy bizonyos szempontot. Vannak címkék, melyek azonban elsöprő erejűek, az etnikai címkék gyakran ebbe a csoportba tartoznak.
A nyelvi címkék azonban elterelik figyelmünket a konkrét realitás elől. A verbális kommunikáció során az előítéletes nyelvi kijelentésekben egyszer az attitűd-tényező, másszor a nézet-tényező fejeződik ki.13(Pl.: Ki nem állhatom a cigányokat, a cigányok büdösek). Ha egy csoportra mint egészre nézve nem lennének általánosító nézeteink, az ellenséges érzületet kifejező attitűdök sem maradhatnának fenn sokáig.
Romák médiareprezentációja
A médiának jelentős szerepe van a társadalmi diskurzusok kereteinek meghatározásában, és akarva-akaratlanul erősítheti a kisebbségekkel szembeni sztereotípiákat. A romák jelenlegi média képe problémaorientált, a kontextus melyben megjelenítik a kisebbséget, valamely probléma köré tematizálható. Erre a jelenségre a szakirodalom a „whitewashing" kifejezést használja, mely meghatározza azt a folyamatot, miszerint a kisebbségek alapvetően nem jelennek meg a médiában, ha mégis láthatóvá válnak, legtöbbször sztereotip módon, az erőszakkal, a bűnözéssel, „furcsa kulturális szokásokkal" azonosítva és „problematikus népcsoportnak" tüntetve fel őket.14
A romákkal kapcsolatos beszédmódot még a kódnyelv taburendszere sem korlátozza. Optimális esetben a média nem erősíti az előítéleteket, ugyanakkor a legideálisabb az lenne, ha tudná a már meglévő előítéleteket csökkenteni. Viszont számításba kell venni azt, hogy a média hatása a közgondolkodásra korántsem annyira egyértelmű, mint azt gondolnánk. A média definiálja azokat a kérdéseket, amivel a társadalomnak foglalkoznia kell: erős összefüggés van az általa fontosnak tartott kérdések és a közönség érdeklődésének iránya között, másrészt meghatározza azokat a fogalmi, érvelési, gondolati kereteket, amelyekben a diskurzus zajlik. Azokat a kisebbségi karaktereket, amelyek direkt módon cáfolják a kisebbségről alkotott sztereotípiákat, a közönség hajlamos egy, a kisebbségtől elkülönülő altípusnak, vagy egyszerű propagandának elkönyvelni, ráadásul érzelmi ellenállást, az ellenséges érzést tovább növelheti. Ezen hatás rövidtávon igaz, viszont egy kép konzekvens fenntartása a médiában hosszú távon csökkenteni tudja a szemléletmódok zártságából és információk hiányából eredő, táplálkozó sztereotípiákat.
A nyíltan rasszista beszédmódot az 1970-80-as években a legtöbb nyugat-európai országban fokozatosan felváltja a kódolt nyelv, melyben látszólag semleges kijelentések és ábrázolási módok jellemzik a kisebbségek bemutatását, melyek mégis rasszista alapvetésekre épülnek föl. Magyarországon már az 1970-es évektől készültek kutatások, melyek azt vizsgálták, hogy a magyarországi cigányság miként jelenik meg a magyarsajtóban. Egy 1984-es felmérés szerint majdnem teljességgel hiányoztak ekkor a cigánysággal foglalkozó híradások, műsorok, tudósítások.15
A cigányság médiareprezentációja fokozatosan nőtt ugyan, de az 1990-es évek elejéig mégsem volt meghatározó. Ennek oka, hogy a szocializmusban a „cigánykérdést" nem etnikai, hanem szociális problémaként kezelték, és ennek megfelelően a média is csak elvétve foglalkozott a magyarországi cigánysággal mint etnikai csoporttal.
Az 1990-es években ez a hallgatás megszűnt és bekerült a köztudatba a roma kérdés.
Az eddig született kutatások, vizsgálatok, melyek a romák médiában való megjelenését vizsgálták elmondható, hogy mind azonos eredményre jutottak: a cigányság megjelenítése során általában a problémákat hangsúlyozták, az okokat nemigen kutatták. A problémák okait elsősorban a devianciában látták.
A médianyelv behatóbb vizsgálata kimutatta, hogy a szegénység, a bűnözés etnicizálódik, hiszen a romákat folyamatosan szegény környezetben vagy devianciákkal összefüggésben látjuk, a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy ezzel együtt folyamatosan erősödik a közbeszédben és az intézmények szintjén a kirekesztés retorikája, ami visszaköszön a médiában.16
Finom eszközökkel lehet a médiaüzenetet befolyásolni. Ilyenek például a romák sztereotip ábrázolása érzelmi töltetű kifejezések használatával, a nem romák „veszélyeztetettségének" hangsúlyozásával.
2005-ben kormányzati megbízásból készült el az ún. Zöld Könyv , amely egyrészt áttekintést nyújt a romák médiaábrázolásáról, másrészt szakmai ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy hol húzódik az, az objektív határvonal, mely a helyes és helytelen ábrázolás között húzódik. A tartalmak előállítása során figyelembe kell venni az alkotmányos és médiaetikai normák betartását.
Ezt követően a direkt negatív megjelenést felváltotta egy kódolt beszédmód. Ebből kifolyólag a sajtó többnyire kétértelműen ábrázolja az olyan, társadalmilag kényes témákat, mint amilyenek például a kisebbségek által elkövetett bűncselekmények, azintézményi diszkrimináció, illetve rasszizmus.18 Az adatvédelmi törvény 1992-ben megfogalmazta, hogy valakinek a vallási és etnikai hovatartozása különleges adatnak minősül, melyet csak az érintett személy hozzájárulásával lehet kiadni. Ez a kérdéskör megkerülhető azzal, ha nem egy személyről, hanem csoportról számol be a média. Ennek a negatív hatása, hogy az előítéletesség és a rasszizmus melegágya az individualizáció csökkenése. E problémáról jelentős vita folyt a gyermekvédelmi vonatkozásokkal összefüggésben, hiszen például a szegregált oktatás nem bizonyítható, ha nem tudjuk, ki a cigány, az örökbefogadók megmondhatják, hogy nem akarnak cigány gyereket örökbefogadni, de a szakemberek nem tudhatják, ki milyen enikumhoz tartozik. Az etnikai, vallási adatok nyilvántartása, és az ezzel összefüggő kérdések megoldása nem csak magyarországi probléma, az egész régiót jellemzi, erről 2010 októberében a cseh kormányzat regionális vitát kezdeményezett, és ajánlásokat fogalmazott meg.19( a szerk.)
Az etnikai kisebbségekkel kapcsolatos konfliktusok bemutatásának fontos aspektusa a megjelenő kisebbségi szereplők individualizációjának mértéke. Ez abban mutatkozik meg, hogy az adott kisebbségre homogén, arctalan csoportként hivatkoznak-e, esetleg kisebb közösségként szerepeltetik, vagy pedig személyek jelennek meg a tudósításokban.
Az individualizáció nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a kisebbségi szereplővel is azonosulhasson a többségi olvasó, míg a csoportszerű bemutatások tovább növelhetik a kisebbség és többség között tapasztalható társadalmi-mentális távolságot.20
A média sokszor akaratán kívül, szándékaitól eltérően válik részesévé egy-egy mélyen gyökerező viszálynak. Ugyanakkor a sajtó nem pusztán passzív krónikás, és felelős azért, amit ír, és ahogyan írja.
A riporterek többsége tudja, hogy nem elfogadható az előítéletes gondolkodás, ezért nagy gondot fordít arra, hogy ne tegyen, és ne mondjon semmi olyat, ami előítéletről árulkodhat. A megfogalmazásokban tudattalanul is felszínre törnek olyan tartalmak, melyek egy érzékenyebb (érintett) személy számára egyértelmű sértésként hathatnak,máskor kifejezetten érzéketlen, tudatlan, tájékozatlanságról, meggondolatlanságról, vagy éppen szándékosan bántó, ítlékező írások látnak napvilágot.
„Az ördög gyöngyös patája"
Az eddigiekben egy nyíltan előítéletes megjelenésről írtam, ezzel szemben a továbbiakban egy általam kiválasztott cikk kapcsán próbálom bemutatni, hogy mik azok a tartalmi elemek egy írott szövegen belül, melyek feltételezésem szerint implicit sztereotípiákat tartalmaznak. A sztereotipizálás folyamatát már bemutattam, ezt kibővítem az implicit sztereotipizálás fogalmával. Ebben az esetben egy tudattalan sztereotipizálásról beszélhetünk, melynek során a társadalmi csoportokra vonatkozó hiedelmeinket használjuk a csoportok, vagy a csoportok egyes tagjainak megítélése során.
Az implicit sztereotipizálás eredményei azt sugallják, hogy a sztereotip információk a diszkrimináció különösen hatékony forrásai lehetnek olyankor, amikor az ítéletalkotás során nem figyelnek rájuk tudatosan. Ha a célszemély társadalmi kategóriáját tudattalanul felhasználják az ítéletalkotás során, akkor a sztereotipizálás és az előítéletek következményei súlyosak lehetnek.
Az implicit sztereotipizálási hatások aláássák azt a bevett hiedelmet, hogy a tudatosság21 biztosítja az egyenlő bánásmódot nemtől, társadalmi osztálytól, bőrszíntől és nemzetiségtől függetlenül. Ez a jelenség kritikusan veszélyezteti a „jó szándék" hatékonyságát a sztereotipizálás elkerülésében.22
A vizsgált szempontok között szerepelt olyan tartalmi elemek keresése, melyek kontextusukat tekintve nem összetartozó információk, ezek anélkül kerülnek felhasználásra, hogy a személy tudatában lenne a sztereotip ítéleteket eredményezőbefolyás forrásának, akkor az sem valószínű, hogy az észlelő ezt felfedezi, és így minimális lehetőség mutatkozik ezeknek a hatásoknak a tudatos leküzdésére.
A cikk kiválasztásának szempontjai:
Miért az index.hu? Ennek oka, hogy a fiatalok többsége a napi hírekről az interneten tájékozódik, jelenleg a legolvasottabb hírportál az index.hu. A cikk témáját tekintve a Gyöngyöspatán kialakult helyzettel foglalkozik, szándékát tekintve az okokat keresve. A hipotézisem alapjául, miszerint a cikk nem nyíltan előítéletes, az a szempont vezérelt, hogy az cikkíró szándékai szerint egy tényfeltárást dokumentál: miért alakult ki ellentét Gyöngyöspatán a romák és nem romák között. A cikkről alapvetően elmondható, hogy informatív, és betartja a szakma szabályait.
Tartalmi elemzés
Az elemzést elsőként az első olvasásra szembetűnő elemekkel kezdeném, majd ezután a Semin és Fiedler által kidolgozott nyelvi kategorizációs modell alapján a cikkben megjelenő állítmányokat, melyek a két csoporttal (romák és nem romák) vannak összefüggésben, gyűjtöm össze a négy dimenzió mentén.23
A cikk bevezetőjében az író már feszültséget kelt azzal a csoportosítással, miszerint a konfliktus magyarok és cigányok között húzódik, erősítve azt a radikális nézőpontot, mely szerint a romákat mint etnikai csoportot nem ismerik el Magyarország kisebbségeként, így egy nemzettől független etnikai kisebbségről lévén szó. Ennek többek között a funkciója a felelősség távolítása, „nekünk magyaroknak semmi közünk ahhoz, hogy a cigányokkal mi van". Nem feltétlenül tudatos és rosszindulatú a sokat hangoztatott csoportosítás használata. Íróként és olvasóként is figyelembe kell vennünk, hogy az ismeretszerzés során azokat az információkat, melyek megfelelnek a már meglévő kategóriáinknak, sztereotípiáinknak, tehát beleillenek a már meglévő struktúrába könnyebben elsajátítjuk. Ezzel szemben azok az információk, melyek addigi nézeteinktől eltérőek, nagyobb ellenállással fogadjuk, hiszen az addig felépített várunkat le kéne bontani, majd újra felépíteni, és minden elem esetén végiggondolni, hogy alkalmazható-e az építkezés során.
„Gyöngyöspatán senki sem bízik abban, hogy szebb lehet a jövő. A falubeli magyarok azt mondják, egy kedvelt domboldalról már kiszorították őket a cigányok, és egy utcájuk is veszni látszik. Most a cigányok is félnek. A feszültség húsz éve gerjed."
A történeti ismertetés során egy kérdőjel nélküli összefüggéssel kezdődik a cikk. Ráadásul rögtön elválasztja a magyarokat és a nem magyarnak tekintett cigányokat, ami önmagában is téves és előítéleteket, kireksztést erősítő állítás. A földművelés és a katonai bázis erősen összekapcsolódik, miszerint a tolvajlás miatt nincs földművelés, nem hagyva kérdőjeleket, nem keresve más okokat. Ez az összefüggés sugalmazza a fegyveres erők hatékonyságát és a bűnözés mindenhatóságát.
„Kékes, a környék kis halastavai, a szőlők és az éppen virágzó gyümölcsösök. Egykor katonai bázis volt a tetején. A helyi legenda szerint ha a Kecskekő falu felőli lejtőjén éjszaka tolvajok jelentek meg a telkek dézsmálására, és patai katona volt őrségben, akkor az kilőtt egy sorozatot az égbe, és ezzel minden el lett intézve.
A katonai bázist 1995-ben bezárták, és mostanra egyetlen megművelt telek sincs a domboldalon."
A cikkben megszólaló nem romák végig aktív szerepben vannak, felsorakoztatva a vádakat, míg ezzel párhuzamosan a romákat a cikk írója a vádakkal szembeni defenzív szerepben jeleníti meg.
Az országosan is elterjedt kérdést, miszerint összefügg az etnikai kérdés és az ingatlanok ára, a cikk írója rendkívül felületesen tárgyalja, ugyanígy megjelenik a „dolgozni nem akaró romakép", melyet enyhít olyan példa említésével, miszerint ez igaz a nem romákra is. Míg a romák inaktivitását egy személyes találkozás és idézet alapján tálalja, addig a nem romák esetében csak mellékes ellenpólusként jelenik meg, etnicizálva olyan kérdést, mely nem kisebbségi probléma.
„Sok magyar szerint a segélyezési rendszer az oka minden bajnak. „Azt mondják, hogy napi ötezer forint alatt ők nem mennek napszámba, nem fognak a negyven fokban ennyiért kapálni". Találkoztam a cigánysoron egy kétgyermekes fiatalemberrel, aki elmondta, neki tényleg nem éri meg napi háromezerért hajnaltól sötétedésig napszámba menni, pláne, hogy tapasztalatai szerint a gazdák egész nap korholják. Az is igaz, hogy a magyarok sem rohannak napszámosmunkát végezni, a szőlőkben sokszor csak az idősek vállalnak idénymunkát, „ez a fehér fiataloknak is derogál"."
Az ingatlan kérdés esetében hasonló etnicizálásról beszélhetünk.
„A Bajcsy-Zsilinszky utca helyzete olyan most, mint néhány éve a Kecskekőé volt. Kezd elnéptelenedni, ingatlant nem lehet eladni itt."
Fontos felvetés a romák aránya és az ingatlanárak közötti összefüggés, de ez a folyamat lehet más irányú, például valamilyen okból (rossz iskola, kevés munkahely) kezdnek esni az ingatlanárak, majd ennek következtében kezd a terület elszegényedni, gettósodni.
Kiszorítás vagy kiöregedés? A szembetűnő bekezdés címében a szerző a romáknak aktív, negatív cselekvést tulajdonít, míg a nem romák passzív helyzetben lévő alanyok. Érzelmi hatását tekintve az olvasóban kialakul egy elkövetői és egy áldozat szerep, ezzel is akadályozva az objektív, tényfeltáráshoz szükséges semleges álláspontot.
Elviekben a cikk írója, csak véleményeket, nézőpontokat közvetít – ezt láthatjuk a sokszor alkalmazott és ismétlődő igék esetében; elmond, állít, valaki szerint – ugyanakkor a romák álláspontját korrigálja, a nem romák téves állításait kiegészített információ nélkül helybenhagyja.
„A cigányok szerint ez hazugság. Állítják, a Kecskekő telkeinek egykor szorgos gazdái maguk vágták ki szőlőiket, hogy EU-s támogatáshoz jussanak (ez csak az 1000 négyzetméternél nagyobb ültetvények után járhat, a parasztok szerint arrafelé egy telek sem volt ekkora)."
A konfliktussal összefüggésben, két esetben nevez meg konkrét személyt a cikk írója. Mindkét esetben áldozatokról van szó (Józsi bácsi, Juhász Oszkár kisfia). Józsi bácsi esetében az érzelmi hatás fokozódik. Nem teljes névvel szerepel, hanem a közvetlenebb megszemélyesítés erejével közelebb hozza az olvasóhoz.
„Ebben az utcában forgatta a barikad.hu nevű szélsőjobbos portál azt a filmet, amire hivatkozva a Jobbik országos hírverést csapott a falu körül. És itt élt Józsi bácsi, aki a párt szerint azért lett öngyilkos, mert cigányok készültek beköltözni a szomszédságába."
„Azt mondják, a Jobbik vezetőjének, Juhász Oszkárnak a nyolcéves fiát is úgy megverték felsős iskolatársai egy szertárban, hogy három napra kórházba kellett vinni."
Mint azt láthatjuk, a tartalomelemzés során szembeötlő, hogy a cikk számos előítéletet erősít, illetve közvetít. Kérdés, hogy ebben az esetben mennyire beszélhetünk implicit sztereotipizálásról.
A továbbiakban a cikkben megjelenő személyközi kifejezések négyszintű megkülönböztetésére teszek kísérletet Semin és Fiedler nyelvi kategorizációs modelljét alkalmazva. Semin és Fiedler az állítmányokat négy kategóriába sorolja, amelyek a konkrétság-absztraktság dimenzión helyeződnek el. A leíró cselekvést jelentő igék a leginkább konkrétak, míg a jelzők a leginkább absztraktak. A különböző absztraktsági leírás szisztematikusan eltérő oki magyarázatokat hív elő.24
A leíró cselekvést jelentő igék esetében a romákkal kapcsolatban előforduló állítmányok többségében egy elítélendő, társadalmilag nem elfogadott cselekvéseket közvetít. Mégis a legszembetűnőbb különbség a két táblázat között az értelmező cselekvést jelentő igék esetében van. Itt egyértelműen megmutatkozik, hogy a cikkben a romák, mint fenyegető csoport jelenik, és minden fenyegetettség alanya a nem roma közösség. Itt nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a cikk születésének helyszíne a Véderősök által megszállt Gyöngyöspata, ahol a fenyegetett csoport a roma közösség volt mindenekelőtt.
Az állapotot jelentő igék esetében a „fél" mindkét csoport esetében megjelenik, ugyanakkor a nem romák esetében jelen van a gyűlöl és az utál ige is. A kontextusból kiragadva ez félrevezető lehet, ugyanis a szövegben a gyűlölet és az utálat tárgya nem a helyi roma közösség, hanem a politikusok és újságírók csoportja. A jelentősége mégis abban rejlik, hogy ezek alapján még erősebben érződik, hogy a cikk a nem roma közösség állapotát, hangulatát hívatott megfogalmazni. Egyetlen melléknév szerepel a szövegben állítmányként, a szomorú, melynek alanyai szintén a helyi nem roma közösség tagjai.
Összegzés
Feltételezésem szerint az elemzett cikk jó szándékkal született, ugyanakkor a negatív hatásai első olvasásra is szembetűnők. Bár minden szempont alapján a szakma szabályainak megfelelő, nem közvetít nyíltan előítéletes állításokat, de a burkolt kódrendszer okán hatása még erősebb. Alapvetően az index.hu olvasótáborának többsége nem vall szélsőjobbos nézeteket, de egy ilyen cikk elolvasása után a lappangó előítéletek csak erősödnek. A köntös, melyet gondosan művére húzott az író végig takar, konzekvensen megmarad a közvetítő, szócső szerepében, ennek ellenére egy értékekkel és előítéletekkel megtöltött szöveget olvashatunk.
Irodalomjegyzék
- Allport, Gordon W.: Az előítélet, Gondolat, Budapest 1977
- Aronson, Elliot: A társas lény. Akadémiai Kiadó, 2008
- Banaji, Mahzarin: Rejtőzködő attitűdök és sztereotípiák Osiris Kiadó Budapest, 2003
- Barcy Magdolna – Diósi Pál – Rudas János: Vélemények a másságról – előítéletek a fiatalok körében. Egy empirikus társadalomkutatás zárótanulmánya. Animula Kiadó Budapest, 1997
- Bernáth Gábor – Messing Vera: "Vágóképként, csak némában" Romák a magyarországi médiában. Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, 1998
- Bernáth Gábor-Messing Vera: Romák a magyarországi többségi médiában: hogyan szeretnénk látni a cigányokat In: Rendszerváltás és Kommunikáció Osiris Kiadó Erasmus Közéleti Kommunikációs Intézet Budapest, 1999
- Messing Vera: Egymásnak kiszolgáltatva. Interetnikus konfliktusok és a media In: Kisebbségek Kisebbsége A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai Szekesztette: Neményi Mária és Szalai Júlia Új Mandátum Könyvkiadó, 2005 p. 316-353
- Síklaki István: Előítélet és Tolerancia. Akadémiai Kiadó, 2010
- Vidra Zsuzsanna-Kriza Borbála: A többség fogságában – kisebbségek médiareprezentációja In.: Etnicitás Különbségteremtő Társadalom Szerkesztette: Feischmidt Margit, Gondolat – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2010 p. 392-406
Hivatkozások
[1] Messing Vera: Egymásnak kiszolgáltatva. Interetnikus konfliktusok és a media In.: Kisebbségek Kisebbsége A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai Szekesztette: Neményi Mária és Szalai Júlia Új Mandátum Könyvkiadó, 2005 p. 316-353
[2] Barcy Magdolna – Diósi Pál – Rudas János: Vélemények a másságról – előítéletek a fiatalok körében
Egy empirikus társadalomkutatás zárótanulmánya Budapest, 1996
[3] Gordon W. Allport: Az előítélet, Gondolat, Budapest 1977
[4] Elliot Aronson: A társas lény. Akadémiai Kiadó, 2008
[5] Gordon W. Allport: Az előítélet, Gondolat, Budapest 1977
[6] Gordon W. Allport: Az előítélet, Gondolat, Budapest 1977
[7] Elliot Aronson: A társas lény. Akadémiai Kiadó, 2008
[8] Elliot Aronson: A társas lény. Akadémiai Kiadó, 2008
[9] Gordon W. Allport: Az előítélet, Gondolat, Budapest 1977
[10] Elliot Aronson: A társas lény. Akadémiai Kiadó, 2008
[11] Gordon W. Allport: Az előítélet, Gondolat, Budapest 1977
[12] Gordon W. Allport: Az előítélet, Gondolat, Budapest 1977
[13] Gordon W. Allport: Az előítélet, Gondolat, Budapest 1977
[14] Vidra Zsuzsanna-Kriza Borbála: A többség fogságában – kisebbségek médiareprezentációja
In.: Etnicitás Különbségteremtő Társadalom Szerkesztette: Feischmidt Margit, Gondolat – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2010 p. 392-406
[15] Bernáth Gábor – Messing Vera: “Vágóképként, csak némában” Romák a magyarországi médiában. Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, 1998
[16] Vidra Zsuzsanna-Kriza Borbála: A többség fogságában – kisebbségek médiareprezentációja In.: Etnicitás Különbségteremtő Társadalom Szerkesztette: Feischmidt Margit, Gondolat – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2010 p. 392-406
[18] Vidra Zsuzsanna-Kriza Borbála: A többség fogságában – kisebbségek médiareprezentációja
In: Etnicitás Különbségteremtő Társadalom Szerkesztette: Feischmidt Margit, Gondolat – MTA Kisebbsé gkutató Intézet, 2010 p. 392-406
[19] http://www.slovo21.cz/nove/images/dokumenty_integrace/fin_cd_roma_identity_part%201.pdf
[20] Messing Vera: Egymásnak kiszolgáltatva. Interetnikus konfliktusok és a media In: Kisebbsége k Kisebbsége A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai Szekesztette: Neményi Mária és Szalai Júlia Új Mandátum Könyvkiadó, 2005 p. 316-353
[21] Mahzarin R. Banaji-Curtis Hardin-Alexander J. Rothman: Implicit sztereotipizálás a személyekről alkotott ítéletekben In.: Mahzarin Banaji Rejtőzködő attitűdök és sztereotípiák Osiris Kiadó Budapest, 2003 p. 64-90 [22] Mahzarin R. Banaji-Curtis Hardin-Alexander J. Rothman: Implicit sztereotipizálás a személyekről alkotott ítéletekben In.: Mahzarin Banaji Rejtőzködő attitűdök és sztereotípiák Osiris Kiadó Budapest, 2003 p. 64-90
[23] Síklaki István: Előítélet és Tolerancia. Akadémiai Kiadó, 2010 [24] Síklaki István: Előítélet és Tolerancia. Akadémiai Kiadó, 2010