A korábban kiadott Széll Kálmán tervben is hasonló érvek fogalmazódtak meg, készítői a 18 éves korig tartó tankötelezettséget közvetve a gimnáziumok és szakiskolák, szakközépiskolák „egészségtelen arányának" okaként láttatták. „Miközben a gazdaság egyes területei, a kétkezi szakmákban komoly munkaerőhiánnyal küzdenek, feleslegesen hosszan, és sokszor rossz irányba képezzük gyermekeinket: ez is az adósság növekedésének és újratermelődésének egyik oka."

A szakmai és társadalmi vitát kavart tervezet megközelítése alapvető ellentétekre mutat rá. Egyrészről támogatói a választás lehetőségét hangsúlyozzák, azt, hogy szülő és diák eldöntheti, hogy a fiatal tovább tanuljon vagy munkába álljon, amit Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára így fogalmazott meg: „nem azt jelentené, hogy a 16 évesnél idősebbeknek ki kell kerülniük az oktatási rendszerből, csak azt, hogy nem kötelező bent maradniuk az iskolapadban". Bár a szakma nem támogatta a tankötelezettség felső korhatárának leszállítását, a tervezet támogatói állítják, ez segíti majd a fiatalok legális munkavállalását. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke szerint a 16 éves korhatár már megfelelő (a Széll Kálmán tervben eredetileg 15 év szerepelt). Azt mondta, hogy a tervezet elsősorban a nehezen kezelhető, nem megfelelően szocializált diákok helyzetét hivatott megoldani, akiknek lehetőségük lesz arra, hogy a tankötelezettségen belül befejezzék legalább általános iskolai tanulmányaikat, így később akár szakmát is tanulhatnak.

A változtatás nem titkolt és meghatározó oka a szakképzési rendszer átalakítása három éves, cégeknél, illetve tanműhelyekben eltöltött tanulóidővé. A változtatás egyik kezdeményezője Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke úgy nyilatkozott, hogy azoknak a fiataloknak teremtenek ezzel lehetőséget a továbbtanulásra, akik úgy gondolják, hogy a közismereti tárgyak helyett valamilyen szakmát tanulnának. Hoffmann Rózsa korábban egy interjúban így nyilatkozott: „Mindent megteszünk azért, hogy ne legyenek elkallódott gyerekek. Több olyan lehetőséget építettünk a törvényjavaslatokba, amelyeket érdekes módon nem vettek észre a csak azért is aggályoskodók, holott ezek jelentős változtatások. Ilyen a Híd-program, az átjárhatóság biztosítása, hogy egy tehetséges és szorgalmas szakiskolás diák akár évveszteség nélkül kapcsolódhat a gimnáziumba, hogy elismerjük az informális és a nem formális tanulás útján megszerzett tudást, hogy minősített, kiemelkedő szakmai gyakorlat helyettesítheti akár az érettségit is, ha a fiatal be akar lépni a felsőoktatásba, stb. ... Felfogásom szerint nincsenek lezárt életutak, az új oktatási rendszerben mindenki, aki dolgozik, tanul, megtalálhatja a maga boldogulását, és nyitva áll előtte az egész életen át tartó tanulás lehetősége."

A Nemzeti Köznevelésről szóló törvény a Híd programot így írja le: „Ha a diák nagyon rosszul tanul az általános iskolában, hosszabb betegség miatt sokat kell kihagynia vagy rossz családi körülményei miatt lemarad, és ezért nem veszik fel egyik középiskolába sem, 14 évesen áthidaló megoldásként a Híd I. felzárkóztató évfolyamban folytathatja tanulmányait. Itt 8-15 fős osztályokban, egyéni, személyre szabott fejlesztő programokkal, sok csoportmunkával, kommunikációs és életmód gyakorlatokkal készítik fel arra, hogy középiskolába vagy szakiskolába kerülhessen. Ha a diák az általános iskolát követően egyáltalán nem akar továbbtanulni, a 16 éves tankötelezettség lejártáig a Híd II. programba kerül. Ez a program tanulásra motivál, egy-egy szakma elsajátításához szükséges manuális készségeket fejleszt, pályaorientációs feladatokat lát el, bizonyos esetekben rész-szakképesítés megszerzésére ad lehetőséget. Aki a Híd I. programban nem teljesítette a tanulmányi követelményeket, tanulmányait folytathatja a Híd II. programban."

A tervezetet ellenző Hiller István volt miniszter „ördögtől való gondolatnak" nevezte a tankötelezettség felső korhatárának leszállítását, ami tökéletesen összegzi az egyet nem értők táborának véleményét. Bár számos érvet hoztak fel – igaz, elsősorban a 15 éves korig tartó tankötelezettség ellen -, úgy tűnik, a szakma végül beleegyezett az új tervezetbe. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke szerint ez a korhatár már megfelelő lehet, ha a közoktatás 16 éves korig ingyenes marad, illetve, ha eddig a tanterv szerint szakmai végzettséget szerezhetnek a tanulók. A Pedagógusok Szakszervezete is tiltakozott: felhívásukban hangsúlyozták, hogy ezzel a lépéssel háttérbe szorulna az oktatás esélyt teremtő funkciója, ellátatlanul maradnának az oktatási rendszerből kieső - „problémás"- gyerekek, akik az iskolából könnyen eltávolíthatóvá válnának, vagy éppen a szülei veszik majd ki, hogy dolgozni küldjék.. „Meggyőződésünk, hogy a szakképzetlen tömegek munkaerőpiacra irányítása a mai helyzetben nem hordoz reális foglalkoztatási esélyeket.Az iskolából kikerülő, munkanélküli fiatalok kiesnek az egészségügyi és a szociális ellátó rendszerből. Ez az intézkedés a fiatal bűnelkövetők számát fogja gyarapítani, és már rövidtávon káros hatással lesz a gazdaságra. Ezek az intézkedések ugyanis nem csökkentik, hanem növelik a társadalmi esélyegyenlőtlenségeket. Hosszú távon pedig óriási társadalmi teherként fog megjelenni a szakképzetlen, a munkaerőpiacon érvényesülni nem tudókról való szociális gondoskodás kötelezettsége."

A PSZ szerint további probléma, hogy ezzel, illetve a tanárok óraszámának kötelező növelésével létszámleépítésekre kell majd számítaniuk. Az ellenzők többsége állítja, a tankötelezettség korhatárának csökkentése valójában pénzügyi megtakarítás miatt történik: a tanárok elbocsátása, illetve a kevesebb fejkvóta és családi pótlék mind-mind megtakarítást jelent az államkasszának. A Magyar Szülők Országos Egyesülete sérelmezi továbbá, hogy ha a későbbiekben megvalósul a kilenc évfolyamos általános iskola, a gyengén teljesítő diákok pusztán ezzel a végzettséggel kerülnének ki az oktatási rendszerből. Ennek elkerülésére felhívásukban ők is biztosítékot kértek arra, hogy végzettség nélkül nem szűnne meg a tanulói jogviszony az iskolával (rámutattak arra, már most is lehetséges, hogy 16 éves korban megszűnjön a tankötelezettség, amennyiben a gyermek államilag elismert szakképzettséget, vagy érettségit szerzett). Érvelésükben szerepelt, hogy a tankötelezettség 18 éves korra emelésével Európában hazánk az elsők között próbálkozott, így annak következményeként ma az uniós átlagot meghaladóan magas a 18 éves iskolába járók aránya.

Egyes számítások szerint nagyjából húszezer tanulót érinthet évente hátrányosan az intézkedés: ők azok, akik az iskola 12 éve alatt legalább egy évet ismételnek, akiknek a többsége eleve hátrányos helyzetű, rossz szociális és családi körülmények között, leszakadottabb térségekben él. Később ők lesznek azok, akik végzettség híján legálisan és/vagy hosszú távon munkát sem tudnak vállalni, növelve ezzel az állami segélyre szoruló, aktív korú munkanélküliek számát, illetve csökkentve a GDP-t.