Mindannyian az esélyegyenlőség megteremtéséért küzdünk, és ezt a naponta dagadó ruhát nem tudjuk, és nem is akarjuk másra bízni, így nem jutunk el okvetlen minden olyan előadásra, mely a gyakorlatban azonnal hasznosítható állásfoglalásban és elvi iránymutatásban részesítene minket, nevezett öltözet padlásra juttatásához. Vagy már sokat csalódtunk az utópisztikus-teoretikus szakmai napokban, ahol az előadások alatt rövid időn belül fejünkben már csak az zakatolt, hogy ettől nem tudjuk megoldani holnap Kovácsék down szindrómás gyerekének fejlesztőbe járását, Kelemenék kamasz gyerekének iskoláztatását, és Katonáék családi konfliktusában sem leszünk eredményesebb hibaelhárítók.

Talán ennek tudható be a rendezvény alacsony látogatottsága, talán nem, egy biztos: a regisztráción szomorúan sorakoztak az át nem vett ökotudatos konferencia-mappák.

És igen, már a felkonfban „megtudtuk", hogy amíg nő és férfi mást akar, nem lesz egyenlőség és horgászni tanítani kell, nem a halat kézbe adni, mit takar a TÁMOP mozaikszó és hasznos munkát végez-e a tanyasi ebédszállító, vagy „csak önkéntes".

Kalandra fel!

Számomra a leghasznosabb információnak a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének adatai bizonyultak, mely a női- férfi szerepek változását mérte. Hogyan lazul a boldogság és gyermekvállalás vélt összefüggésének stabilitása, míg utat tör a nők között is a munkahelyi tervek véghezvitele érdekében folytatott napi küzdelem. Az adatok az alternatív, családbarát munkavállalási forma igényét támasztják alá, ám ez ma Magyarországon talán ismeretlen fogalom. Ha létezik is, rossz a PR- felelősük.

A küszöbön álló roma stratégia gazdasági megkülönböztetésre fókuszál, az etnikai helyett, EU-s forrásokért dolgoznak, mely a felzárkóztatás záloga lehet.

Rögtön látom magam előtt a zip formátumú adatlapokat, gondolkodom, hogy készülnek a beírandó adatok.... A 2011. évi népszámlálás számlálóbiztosaként rám bízott ház egy 110 garzon- és szükséglakásból álló bérház, lakói igen nagy arányban romák. Az utolsó oldal fakultatív kérdései között szereplő nemzetiségi hovatartozásnál egy középkorú, középiskolai végzettségű nő vallotta magát romának, senki más. Több esetben a kisgyerekek mondták ugyan, hogy „de anyu, mi cigányok vagyunk", ám a szülők bájosan mosolyogva leintették, hogy „nem, mi magyarok vagyunk, ez áll a személyinkben". Egy-két esetben jelöltették a „nem kíván válaszolni" opciót. Jelen státuszomban nem magyarázhattam el senkinek a népszámlálás adta eredmények mellé nagyobb eséllyel lehívható EU-s támogatások reményét, hiszen ezzel válaszuk igazságtartalmát kérdőjeleztem volna meg. A fantáziám el is indult a ház lakóközösségének szervezett közösségépítés megvalósításán, ahol elég lenne egy földszinti klub-lakás, ahol összegyűlhetnek a gangon tekergő srácok, a magányos munkanélküli-, vagy nyugdíjas lakók, az információk jönnek- mennek, ahogy az idő is. A lecke elkészül, a gyerek felügyelet alatt van, a magány oldódik.

A konferencián megtudtam, hogy az integrált minisztériumban elindult a szektorok közötti kommunikáció, hiszen nem kell paralel tevékenységeket ellátni, ha azokat egy abszolút hallású és rendszerszemléletű hangmester összehangolja. Remélem, hogy elindul egy szinkronizált kéz a családok felé, mely kivezeti őket a zűrzavarból.

De én csak egy gyakorlatban dolgozó szakember vagyok és a sikolyom nem hallik az égig.