Portré Sister Frances Dominica apácáról, aki a világ első gyermekhospice házát alapította, a Szemem Fénye Alapítvány cikke. „Azt hiszem, ott a végső búcsú órájában az egy sokkal mélyebb kapcsolat bárminél. Olyan, ami a normális életben sosem adatik meg. Tudod, hogy a test elmúlik, és a gyermek lelke elindul visszafelé, egy másik világba. Nem számít a kultúra, a bőr színe, hogy milyen korú, milyen nyelven beszél, vagy milyen a vallási meggyőződése. Mindig minden ugyanúgy történik: közösek a gyökerek. És számomra ez a Szentföld…”
– Gyakran kérdik tőlem, láttam-e már csodát a Helen House-ban? Szeretném azt mondani, hogy igen! Már legalább 10-12 alkalommal is. De ez mindig egy gyermek halálának a napján vagy utána történt. Tudják, van a Helen House-ban egy pici szoba, amolyan extrém hálószoba, ahol a halott gyermek teste pihen egészen a temetéséig. Azt hiszem, egy Isten adta lehetőség az, hogy ott hosszasan és lassan történhet a búcsú és úgy, ahogy ők szeretnék. Nemrég egy kisfiú ment el, akinek az volt az álma, hogy eljuthasson az űrbe. A szülei űrhajósnak öltöztették és az egész szobát egy űrhajónak rendezték be. És ez így van jól! Igaza volt a családnak, megadták gyermeküknek, amire vágyott.
– Nem hiszek az ördögben, azok csak szarvak és paták – nevet. – De azt hiszem, hogy létre tudjuk hozni a saját poklunkat, ha úgy tetszik. Nem képzelem, hogy a menny az bolyhos felhő, a pokol pedig tomboló tűz lenne. Egyfajta szimbolikus dolog az, amit elképzeltem az évek során. Azt hiszem, az élet egy kicsit olyan, mint egy puzzle – megvan az összes darabja az elején –, az a bosszantó kicsit, hogy Isten adja nekünk a darabokat, de elveszi a doboz fedelét, így nem tudom, milyennek is kell lennie, ha elkészül a kép. De, ahogy múlik az élet, egyre több kirakós darab kerül a helyére, fokozatosan egyik a másik után. Lehet, hogy egy-egy darab nem illik először tökéletesen a képbe, csak nehezen illeszthető a helyére. És azt sem hiszem, hogy mire végigélem az életem, a kép teljes lenne. Inkább remélem, hogy a másik oldalon, a halál után, még mindig lesz lehetőség arra, hogy kiteljesítsük azt a képet. És természetesen bizonyos értelemben tudom, milyen is lesz ez a kép, hiszen Isten a saját képére teremtett minket is. De mivel még sohasem láttam az Istent, csak Jézus csodálatos evangéliumi történeteiből ismerem, így teljesen mégsem tudhatom, milyen is lesz a végén. Egy bizonyos szinten ő, de egy másik szinten mi.
Tovább a teljes cikkre