A bizottsági tagság elnyerése komoly presztízzsel jár, ezért a tagállamok igyekeznek olyan jelölteket állítani, akik megfelelnek az egyezmény által kijelölt szakmai és erkölcsi normáknak. Hazánkban a jelölési folyamat most politikai zsákmánnyá vált, miközben a történések jól mutatják a magyar fogyatékosügy rendszerbetegségeit: a kóros politikai befolyást és a civil társadalom politikai hatalomnak való kitettségét. E rendszerbetegségek nem újkeletűek, nem a jelenlegi kormányzati ciklus szülöttei. Írásunk aktualitását az adja, hogy az új bizottsági tagok – így a magyar jelölt esetleges – megválasztásáról szeptemberben hoznak döntést a részes államok.

A bizottságba való delegálás az adott tagállam kormányának feladata, ugyanakkor az egyezmény szövege szerint a kormányoknak “szorosan egyeztetniük” kell a fogyatékos személyeket képviselő civil szervezetekkel. Aki ismeri az egyzményt, pontosan tudja, hogy a szoros egyeztetésre való felhívás valójában azt az elvárást jeleníti meg, hogy a jelöltnek a civil társadalomhoz kell kötődnie, és semmiképpen sem a kormányhoz vagy a politikai hatalom birtokosaihoz. A kormányok feladata ebben az esetben arra korlátozódik, hogy meghallgassák a civil szervezetek képviselőit, majd az általuk javasolt jelöltet a bizottsági tagságra felterjesszék, és megválasztása esetén sok sikert kívánjanak munkájához. Hazánkat korábban Könczei György professzor, ma az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának kutatója, jelenleg Gombos Gábor, pszichoszociális fogyatékossággal élő civil aktivista képviseli a bizottságban.

Gombos Gábor megbízatása 2012. december 31-én jár le, ezért a kormánynak fontolóra kellett vennie a megüresedő helyre történő jelöltállítás lehetőségét. A magyar fogyatékosügyi civil szervezetek szövetsége, a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa idejekorán jelezte, hogy ők elköteleződtek Gombos Gábor mellett, és azt javasolták a kormánynak, hogy a jelenlegi magyar delegált madátumának meghosszabbítására tegyen kísérletet. Véleményünk szerint erre minden okuk meg is volt, ugyanis Gombos munkáját a hazai és a nemzetközi fogyatékosügyi civil társadalom és szakma elismerése övezi. Fogyatékosságát nyíltan vállaló független, civil értelmiségi, aki politikai pártoktól és állami megrendelésektől tisztes távolságban tartotta és tartja magát. A nemzetközi emberi jogi mozgalom hétköznapi, szorgos munkása, a bizottság egyik legaktívabb tagja, akire mindannyian büszkék lehetünk. 

A magyar kormány úgy döntött, hogy nem kíván egyeztetni a civil szervezetekkel, és saját politikai jelöltjét állítja a posztra. Lovászy Lászlóra esett a választás, aki Kósa Ádám fideszes európai parlamenti képviselő közeli munkatársa. A tény az, hogy őt a civil szervezetek érdemi bevonása nélkül jelölték. Ez pedig az egyezmény megsértése. 

A kormány megsértette az egyezményt akkor, amikor jelöltjét, Lovászy Lászlót a civil szervezettekkel való előzetes egyeztetés előtt bemutatta New Yorkban, a bizottság új magyar delegáltjaként. Az egyezmény értelmében ugyanis csak olyan jelölt válhat a bizottság tagjává, akinek delegálását a szóban forgó tagállam fogyatékossággal élő embereket tömörítő civil szervezetei támogatják. 

Ezt követően a magyar kormány gúnyt űzött a civil szervezetekből, amikor azt várta tőlük, annak ellenére, hogy nem voltak és nincsenek döntéshelyzetben, az Országos Fogyatékosügyi Tanács (OFT) informális ülésén támogassák a kormány jelöltjét. Ehhez tudni kell, hogy hazánkban a mindenkori kormány és a fogyatékosságügyi civil szervezetek hagyományos egyeztető fóruma az Országos Fogyatékosügyi Tanács. A tanácsban többségben vannak a mindenkori kormány képviselői, elnöke a kormány érintett minisztere. Az OFT 2012. április 4-i t ülésén a kormány képviselője, Szőke László, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium fogyatékosságügyi főosztályvezetője bemutatta a kormány jelöltjét, Lovászy Lászlót. A jegyzőkönyv tanúsága szerint hangsúlyozta, hogy „az Egyezmény egyértelműen rögzíti, hogy a kormány a jelölés kapcsán egyeztet a civil szervezetekkel. Most ezt történik. Az OFT civil oldalának véleménye döntő jelentőségű ebben a kérdésben is.” Az OFT titkára helyesen értelmezte az egyezménynek a civil szervezetekkel való egyeztetési kötelezettségre vonatkozó kitételét, azonban aligha jóhiszeműen, hiszen a jelölt bemutatása ekkor már megtörtént. Ugyanezen az ülésen jelen volt Lovászy László is, aki a jegyzőkönyv szerint elmondta: „fontosnak tartja, hogy a kormányzati jelölés esetén és az ENSZ Egyezmény – bár az nem rendelkezik kifejezetten ilyen előírással – kapcsán konzultációra kerüljön sor a civil szervezetekkel.” Ez az állítás nem igaz, hiszen az egyezmény egyértelműen egyeztetésre, a civil szervezetek döntéshelyzetbe hozására ösztönöz, és semmiképpen sem teszi lehetővé, hogy egy döntés utólagos láttamozását egyenlő felek közötti egyeztetéssé kozmetikázzák.

Bugarszki Zsolt – Gurbai Sándor – Kapronczay Stefánia – Verdes Tamás

Tovább a teljes írásra (tasz.hu)

foto:sxc.hu