Magyarország most lehajtott fejjel áll a hétfői parlamenti mondatok után, amelyek a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi tényállásáról szóló vitában hangzottak el. A nők elleni erőszakot a fejlett társadalmak sem számolták fel, de tőlünk nyugatabbra kevésbé bagatellizálva és hatékonyabban reagálnak egy-egy ügyre és jelenségre a döntéshozók. Egy fiatal brüsszeli lány dokumentumfimet forgatott arról, hogyan zaklatják a férfiak, amikor hazafelé tart. A kisfilmből nagy vita lett.- a Le Monde magyar kiadásának cikkét ajánljuk.
Sofie Peeters huszonöt éves, végzős filmművészeti hallgató. Csinos, de a fotómodell-mérce szerint, amelyhez hajlamosak vagyunk a szépséget viszonyítani, semmi különös. Budapesten nemigen fordulnának utána.
Sofie hazafelé tart egy brüsszeli utcán, és férfiszemek tapadnak a testére. Suttognak, érvelnek, akár követik is, és a sietős léptek ellenére nagyon is konkrétan részletezik, mit, hol, hogyan tennének vele. Sofie prostituált a szemükben. Szajha, ribanc, kurva, és jó a segge, ezt mondják neki. „Ez normális, nem? Te húztál fel.” A francia mondat alanya is Sofie. Sofie, aki megy azt utcán, jellegtelen ruhákban, az egyetemre vagy haza.
Kik ezek a férfiak? Sofie egy olcsóbb dél-brüsszeli városrészben él a multikulturális fővárosban. A kávézók utcai részén férfiak üldögélnek naphosszat, akik többnyire az észak-afrikai országokból származó muszlimok.
Mindezt Sofie vizsgafilmjéből tudjuk. A film címe: Femme de la rue, ami csak hasonlít az utcalányra, mert az femme de(s) rue, inkább: Lány az utcán. És hát éppen ez az, hogy a lány az utcán nem keverendő össze az utcalánnyal. Sofie rejtett kamerát és táskába rejtett mikrofont használt, illetve megkért valakit, hogy filmezze őt és interjúit az utcán. A kamera ilyenkor jól látható, és a férfiak mégis durva megjegyzéseket lihegtek az arcába.
A tizennyolc perces filmet leadták a tévében is. A RTBF csatorna hírműsorának Sofie elmondta: félt, hogy rasszistának tartják majd. Semmiképpen nem a bevándorlók megbélyegzése volt a célja. Öt perc alatt mondjuk húsz férfival találkozik, és közülük egy tesz ilyen megjegyzéseket.
A filmben a szomszéd lány ad tippeket, mit tehet Sofie: ne hordjon szoknyát, ne nézzen a férfiakra, ne menjen ebbe az utcába, meg abba, meg amabba, a pályaudvarhoz, ja meg emebbe se. Ne utazzon metrón. Válasszon kerülőutat. Egy másik javaslat, hogy dugja be a fülét iPoddal, akkor legalább nem hallja, amit mondanak neki.
Mit akarnak ezek a férfiak? Azt gondolnánk, a csadoros nőkhöz szokott, vallásos muszlimok számára az európai nők a maguk lenge ruháiban szabad prédák. Magyarázatot szeretnénk, és a film végigvisz minket ezen a gondolati úton.
Sofie az első jelenetben otthon, a tükör előtt tépelődik: nadrágban és lapos sarkúban indul el, de ugyanazt tapasztalja. Vagy nyolc nő szólal meg, köztük fejkendős asszonyok és egy második generációs arab lány is. Ők sem ússzák meg. Már megszoktam, mondja az egyik. És Sofie már nem hiszi, hogy ő viselkedett kihívóan.
Egy csoport fiatal férfivel beszélget, az egyik elmeséli: ők későn nősülnek, addig is el kell tölteni valahogy az időt. Ez pompás mulatság, odalépni, blablabla, szép vagy, add meg a telefonszámod, elviszlek kocsival. Igazából a módszer nem eredményes, mondhatni, soha nem jön be. Miért? – kérdezi Sofie. „A nőknek rasszista előítéleteik vannak.”
Van-e lányuk, anyjuk, húguk? – tűnődik magában Sofie. Őket tisztelik vajon?
Tovább a teljes cikkre /www.magyardiplo.hu/
A film trailer-je: