(...)

- A parlamentben a múlt hétfőn az hangzott el, hogy a nők tehetnek a családon belüli erőszakról, arról, hogy egyáltalán létezik ez a probléma. Ha szülnének legalább négy gyereket, senki nem bántaná őket. Ehhez mit szól?

- Ezt a képviselő sem gondolhatta komolyan. Semmi nem bizonyítja, hogy ahol sok a gyerek, ott kevesebb az erőszak. Ez nem ettől függ, a képviselők inkább a hagyományos családi szerepmegosztásban hisznek, az szerintük kevesebb problémát okoz. Esetleg nem akarnak tudomást venni arról, hogy a társadalmi problémákat nem a tradicionálisnak tekintett családforma oldja meg.

- Mégis tény, hogy régen fiatalabb korban és több gyereket szültek a nők, mint most. Napjainkban miért állnak meg egy-kettőnél?

- Mert egyre nagyobb elvárások fogalmazódnak meg az úgynevezett "jó szülőséggel" kapcsolatban. Vagyis nem csak anyagi okok miatt vállalnak kevesebb gyereket a párok. Óriási az elvárás, hogy mindenki tökéletes gyereket szüljön és neveljen, illetve nagyon jó szülő legyen. Ennek borzasztó nehéz megfelelni, és alig van segítség, hiányosak a feltételek, a gyerekeket ellátó intézményekben kevés a férőhely, a nyitvatartás nem rugalmas. A szülő-gyerek kapcsolatot az örömteli együttléttel, a közös élményekkel lehet erősíteni, ehhez megfelelő feltétekre van szükség. Ezen elsősorban nem az anyagiakat értem, de tény, hogy a nélkülözés, a szegénység növeli a feszültségeket, a krízisek esélyét.

(...)

- De ugye nem arról van szó, hogy amelyik család jól él, ott nincs erőszak, amelyik nyomorog, ott nagyobb arányban fordul elő?

- Nem, dehogy. Az viszont igaz, hogy a magasabb iskolai végzettségű, jobb anyagi körülmények között élő családok lényegesen jobban tudnak rejtőzködni. Nehezebben derül ki a bántalmazás. Jobbak a menekülés esélyei, könnyebben kérnek segítséget. Ugyanakkor az is igaz, hogy a rendőrség, a szociális ellátó rendszer sokkal nehezebben mozdul rá egy jó családban előforduló erőszakra, még a gyerek elleni súlyos bántalmazásra is, mint más esetben. Láthatási ügyekben, lelki, fizikai erőszak gyanújánál nagyon nehéz a helyzet. Majdnem lehetetlen megfogni az elkövetőt. Egy fővárosi orvos például éveken keresztül szexuálisan bántalmazta a lányait. Az őt foglalkoztató kórház igazgatója a nyomozás megindulása után sem volt hajlandó felfüggeszteni az állásából, senki nem akarta elhinni a történteket, a feleség is a férjét támogatta.

- Ez egyértelműen családon belüli erőszak. De mit takar pontosan ez a kifejezés?

- Magyarországon nincs egységesen elfogadott definíciója. A tudatlanság és a témával kapcsolatos ellenállás mellett ez is oka a szabályozás nehézségeinek. Amiért most a vita folyt a parlamentben, és amit a nőszervezetek képviselnek, az kizárólag az intim partneri erőszakról szól. Ez az együtt élő, illetve a korábbi partnerekre vonatkozik. Ezért mondják ők azt, hogy ezek szinte kizárólag férfiak által nők ellen elkövetett bántalmazások. Számomra ez a szűk értelmezés nem elfogadható, a gyerekeket, az idős családtagokat érő erőszakot is ide sorolom, így a megoldást sem lehet egyetlen sémára kitalálni. A nemzetközi gyakorlatban különbséget tesznek a partner erőszak és a családi erőszak között, más okokra vezetve vissza a kétféle bántalmazást. Mindkettő nagyon súlyos probléma, de meggyőződésem, hogy erre elsősorban nem a büntetőjog a megoldás. Ha valaki notóriusan erőszakos, akkor börtönbe is lehet zárni, akár családon belül, akár azon kívül bántott valakit. Ettől azonban a tapasztalatok szerint nem fog megváltozni. De akit bántanak, az sem feltétlenül azt akarja, hogy tűnjön el az életéből a vele erőszakoskodó, hanem sokszor azt szeretné, hogy szűnjön meg az erőszak, és békében lehessen együtt élni. A jogi megoldások önmagukban nem adnak választ a problémára, bár kétségkívül van szimbolikus jelentőségük is. Az igazi gond az, hogy se az áldozat, se az elkövető nem kap segítséget a történtek megértéséhez, feldolgozásához.

- Csakhogy aki szabadulni akar, akit folyamatosan bántalmaznak, az sem kap segítséget. Azért ez mégsem maradhat így.

- Nem. De teljes joggal mondják azt a rendőrök, hogy nem érzik felkészítettnek és kompetensnek magukat arra, hogy minden helyzetben döntsenek és elrendeljék például a távoltartást. Ha meg a bíróságra várnak, ott sincs elég szakértelem, idő és kapacitás. Nincsenek szakemberek, akik azonnal fel tudják mérni, hogy kinek mire van szüksége. De hiába is mondanák meg, nincsenek szolgáltatások sem. Ez lenne az elsődleges feladat, ez segítene a legtöbbet. A távoltartásnak is csak így lenne értelme.

- Amiről most beszél, az akkor is csak sok év múlva működhetne, ha azonnal elkezdnék megszervezni. De addig mi lesz azokkal, akiket folyton vernek otthon?

- Na, ez az igazi probléma. Azon folyik a vita, hogy önálló büntetőjogi tényállás legyen-e a családon belüli erőszak, miközben van egy évekkel ezelőtt elfogadott bűnmegelőzési stratégia, a gyerekverés minden formájának tiltása, számtalan alkalmazható jogszabály. De ezeket nem hajtják végre, és nincs következménye. Senki nem felelős érte.

Tovább a teljes cikkre (nepszava.hu)

foto:sxc.hu