– A zsidó gettók. És a négerek Amerikában. Mostanában a cigányok, itt nálunk. Végül is mind ugyanaz: emberek izolált csoportjai, akik lehet, hogy szabadulnának onnan, de nem bírnak. Végül is a cigányokkal már a Kádár-rendszerben is így volt. Mindig a település utolsó utcájában kaptak helyet –szedi össze gondolatait egy Budapesten vállalkozó vidéki fiatalember.

A gettó több tucat magyar nyelvű internetes definíciója közül csak egy-kettő említi az olasz vasöntöde szóból eredő kifejezés legújabb jelentéstartalmait. Talán azért, mert vannak, akik szerint ésszerűbb lenne már elfeledni ezt a szót, mint újabb árnyalatokkal felruházni. Olyanokkal, mint a falusi gettósodás, a szociális, az értelmiségi, a vallási, a kulturális vagy a nyelvi gettó.

Magyarországon a többségnek fogalma sincs arról, hogyan vezet egy vidéki roma tanuló karrierútja az óvodától a nyolc általánosig, esetleg az érettségiig. A hiányzó padtárs című színházi projektet azért indította el néhány hete a Parforum Részvételi Kutatóműhellyel együtt a Káva Kulturális Műhely és a társadalomkutatókat tömörítő AnBlokk Egyesület, hogy lássunk ilyen gyereksorsot is. A történet egyszerű: a vidéki cigány fiú, a hetedikes Attila szeretne átjelentkezni évfolyama drámatagozatos osztályába, de ezt az iskola megtiltja neki.

A színdarab e döntés hátteréről, a fiú családjáról és az elpuskázott középiskolai továbbtanulásról szól. De még ennél is nyomatékosabban a hazai oktatási rendszer alkalmatlanságáról és egy gyerek értelmetlen kudarcáról. A darabot egyrészt valós magyar élettörténetek alapján írták (roma diákokkal készítettek interjúkat), másrészt a játszók és a nézők interakciójára építettek. Ez azért fontos, mert A hiányzó padtársat kelet-magyarországi gimnazistáknak játssza majd a Káva két drámatanára és négy fiatal cigány amatőr színész. Ennek az ügynek beszédtémává kell válnia a középiskolákban.

– Állítjuk, hogy az igazságtalanságoknak a „jó pozícióban lévők” is a vesztesei, például az elit középiskolások – teszi hozzá a diákinterjúkat készítő kutató, Horváth Kata. – Ők azzal lesznek kevesebbek, hogy bennrekednek egy homogén világban, ahol csak hozzájuk hasonlókkal találkoznak. Így felnőttként is zártabbak lesznek mindenféle „idegenséggel” szemben.

– Az én rokonaimtól is elzárkóztak Miskolcon. Egyikük, cigány ő is, de olyan fehér, mint maga, jelentkezett egy boltba eladónak. Amikor a tulaj megtudta, hogy a Csillag utcából jön, a Diósgyőri Acélművek mögül, már nyitotta is az ajtót, hogy köszöni, betelt az állás – meséli a 21 éves Farkas Éva a VIII. kerületi Kesztyűgyárban. Ezt a közösségi házat 2008-ban azért nyitották meg a Mátyás téren, hogy tehetséggondozó programokkal, művészeti kurzusokkal, korrepetálással és tanácsadással támogassák a helyi közösséget, és tőlük telhetően erősítsék az itt élő fiatalok identitását – meséli a Kesztyűgyár egyik mentora, Bacsó Gábor. – Festőműhelyünkbe keresi a művészetre fogékony gyerekeket Csámpai Rozi, aki romatáncot is tanít. Működik színjátszó körünk és Fényirda néven fotós programunk.

Tovább a teljes cikkre (nol.hu)

Tovább a Hiányzó padtárs c. előadásra

foto:kavaszinhaz.hu