November 9-én a Vásárhelyi Hírhatár hírújságban Az állam elveszi a gyereket? címmel jelent meg egy cikk a gyermekvédelmi szabályozás átalakulásáról, melyben az újságíró a problémás pontokra hívta fel a figyelmet.

Idézetek a cikkből:

„A gyermekvédelmi szabályozás jövő évi változásai között szerepel többek között, hogy minden nevelőszülő munkaviszony keretében végezheti feladatát. Ennek kapcsán táppénzre és betegszabadságra, szabadságra, végkielégítésre lesz jogosult…

A látszólagos nagyvonalúság – munkaviszony betegszabadság, stb. – egy nagy átverés, hiszen aki munkaviszony mellett volt eddig nevelőszülő, most majd fel kell adnia munkaviszonyát azért, hogy az eddig is nevelt gyermeket megtarthassa. Ha vérszerinti jogon nevelte évekig a gyermeket, most el kell, hogy búcsúzzon tőle, vagy el kell hagynia az eddigi munkahelyét. Belegondolni is rossz…

Januártól a nevelőszülők csak munkaviszonyban láthatják el feladatukat. Információnk szerint ezért a munkáért a minimálbér 30 százalékát kapnák (29.400 Ft)…

A nevelőszülői hálózat átszervezéséhez a KÁSZPEM oktatói csomagot használják, ennek fontosságáról már meggyőzték a szaktárcát. A következménye az lesz, hogy szigorúan az egyház gondolatvilágát követő, az egyház előtt fejet hajtó, vallásgyakorló – legalábbis azt színlelő – generáció nőjön fel. Pontosan úgy, ahogy ezt az oktatásban már elérte az egyház…

Nincs bizonyíték arra, hogy valóban a jobbítás szándéka vezérelné a jogalkotókat. Annál több a problémát felvető adat, mely az átszervezés motivációjaként jelenik meg…”

Az írás az alábbi linken teljes terjedelmében olvasható: http://www.vasarhelyi-hirhatar.hu/hirek/az-allam-elveszi-a-gyereket

A cikkre a NESZÉSZ, azaz a Nevelőszülők és Befogadószülők Országos Szakmai Érdekképviseleti Szakszervezete részéről hozzászólás érkezett, melyben azt írták, hogy mélységesen felháborítja őket a hazugságok, valótlanságok sora, amiket az újságíró a cikkben közöl, majd hosszan leírták kifogásaikat az írással kapcsolatban.

Idézetek a kommentből:

„Nem tudom azt sem, családban nőtt e fel a hazugságokat állító újságíró, de ha kétségbe vonja a család gyermek életében betöltött szerepét, akkor legalább alapvető szinten tájékozódjon pedagógiából-pszichológiából, mi kell az egészséges személyiségfejlődéshez. Bár sejtem h ön ezt a saját családjában nem kapta meg, hogy ilyen rosszindulatú, hazugságokat terjesztő cikket ír. A nevelőszülőknek 2017-ig kell elvégeznie ezt a 400 órás tanfolyamot, ami jelenleg INGYENES!!!! Ráadásul a hivatásos nevelőszülőknek nem kell elvégezni, illetve aki 10 éve nevel gyermeket, ő is mentességet kap a tanfolyam elvégzése alól. Ez kapásból 2 hazugság valamint egy tárgyi tévedés, amit tudjunk be tudatlanságnak... (valójában szándékos félrevezetés...)…

Herczog Mária is valótlant állít, hisz nem kell munkajogviszonyát feladnia a nevelőszülőnek, csak ha bizonyos számú gyereknél több van nála. A főállását nem kell feladnia a nevelőszülőség mellett. A jogviszony neve: speciális foglalkoztatási jogviszony, de gondolom rosszmájú agyukig nem jut el, h ez mit is jelent valójában, csak vaktában puffogtatják vélt véleményüket, holott semmivel nincsenek tisztában. Saját érdekeiktől vezérelve mocskolódnak, és ez gusztustalan és felháborító és különben is: olyan ember foglaljon már állást aki érintett, azaz nevelőszülő...

Szégyellje magát és legközelebb akkor formáljon ön is meg Herczog is véleményt, ha maguk is nevelőszülők... mellesleg nem gondolom, hogy a magas színvonalú, 4szeres szakmai szűrőn átjutnának…. Az ÁGOTA Alapítvány tudomásom szerint egy NONPROFIT alapítvány. Javaslom nézzen utána a szó jelentésének. Miből finanszírozna egy állami feladatot ellátó intézményt maga szerencsétlen???”

A NESZÉSZ kommentje a cikk alatti hozzászólásként szintén teljes terjedelmében elérhető.

Mivel maga a cikk is idéz egy Herczog Máriát korábban a témában megszólaltató Népszava cikkből, illetve a Nevelőszülők és Befogadószülők Országos Szakmai Érdekképviseleti Szakszervezete is megemlítette őt a hozzászólásában, ezért az alábbiakban közöljük Herczog Mária nyílt válaszlevelét, a NESZÉSZ véleményére reagálva.

Kedves Asszonyom vagy Uram!

Mivel név nélkül írta levelét, nem tudhatom, ki rejtőzik a név mögött.

Megszólíttattam hozzászólásában, ezért szeretnék a felvetett kérdésekre válaszolni.

A NESZÉSZ (Nevelőszülők és Befogadószülők Országos Szakmai Érdekképviseleti Szakszervezete) egy újonnan létrejött szervezet, alig több mint 100 szülőt tömörít, így nem képviseli valamennyi nevelőszülőt, és a velük dolgozó szakembereket, ezért fel kell tételeznem, hogy Ön annak a néhány száz tagnak a nézőpontját képviseli, akik minden tekintetben támogatják a tervezett változtatásokat. Miközben országosan kb. 5500 nevelőszülő működik, akiknek nagy része nem mer nyilvánosan véleményt mondani, mert fél, hogy elviszik a gyerekeket tőle, ahogyan ez nem egy esetben megtörtént.

Én 25 éve foglalkozom a magyar gyermekvédelem lehetséges jobbításán, és több nemzetközi szervezetben, más országokban is a gyermekjóllét és gyermekvédelem megújításán a világban, így kompetensnek érzem magam a felvetett problémákban, és növekvő aggodalommal figyelem a tervezett és már megvalósított változtatásokat.

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy az ENSZ és az Európai Unió elkötelezetten dolgozik azon, hogy a gyerekek minél kisebb számban kerüljenek be az intézményes ellátás rendszerébe, és mielőbb kikerüljenek onnan. Ennek érdekében a magyar gyermekvédelem átalakításához is sok milliárd forintot adnak, ebből fizeti most a kormány az átalakításokat. Mint azt bizonyára Önök is örömmel fogadták, az ENSZ Közgyűlése 2009-ben útmutatót fogadott el arról, hogy miképpen lehet megelőzni a vérszerinti családon kívüli gondozásba kerülést, hogyan kellene dönteni a gyerekek elhelyezéséről a családjukon kívüli (alternatív) ellátásban. Ez az iránymutatás civil szervezetek és szakértők segítségével mára magyarul is olvasható (www.csagyi.hu/jo-gyakorlatok/hazai/item/873-alternativ-gondoskodas-a-gyermekekrol-utmutato), és a hozzá kapcsolódó kézikönyv is hamarosan elérhető lesz. Emellett az Európai Unió magas szintű szakértői csoportja és más szakértők kidolgoztak egy 200 oldalas szakmai anyagot, amely szintén elérhető már magyarul: Az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra való áttérésre vonatkozó közös európai útmutató - Útmutatás a gyerekek, a fogyatékossággal élő személyek, a mentális problémákkal élő személyek és az idősek intézményi ellátásáról a családi és közösségi alternatívákra való tartós áttérés végrehajtásáról és elősegítéséről (deinstitutionalisationguide.eu/wp-content/uploads/2013/05/Common-European-Guidelines_Hungarian-version.pdf).

Ezekben pontos elemzés található arról, hogyan lehetne és kellene a gyerekek (és más intézményben élők) közösségi gondozását megvalósítani, és az intézményeket bezárni.

Eszerint minden erőforrást arra kellene fordítani, hogy a gyerekek lakóhelyükön, a saját vérszerinti családjukban nevelkedjenek, és szegény, fogyatékos gyerek a helyi ellátások, családtámogatások hiánya miatt ne kerülhessen ki a családjából. Ha pedig mindenképpen ki kell emelni, akkor ez családban, vagy családszerű elhelyezési formában valósuljon meg. Sajnos a készülő intézkedések között nincs szó arról, hogy mindenekelőtt meg kellene előzni a családból való kiemelést, illetve mielőbb visszajuttatni oda a gyerekeket, megfelelő segítséget nyújtva a vérszerinti családnak. A helyi ellátások nagyon gyengék, erőforrás hiányosak. Az önkormányzatoknak nincs pénze és sok helyen szándéka sem a megelőző, rehabilitációs szolgáltatások magas színvonalú működtetésére. Az ott dolgozók fizetése rendkívül alacsony, nincs elég szupervízió, egyáltalán nincs hatékonyságmérés, eredményesség értékelés, így esetleges, hogy mi történik a családokkal, gyerekekkel. Az eddigi intézkedések az előítéleteket, kirekesztést erősítik, nem a családok nevelési, gondozási készségeinek a megerősítését, és ezt az iskola tovább rontja hasonló működésével.

Mint azt bizonyára Ön és tagtársai is tudják, Magyarországon már több mint 15 éve hatályos a gyermekek védelméről szóló törvény, melynek előkészítése már a rendszerváltás előtt megkezdődött, és ez egyértelműen a gyermekotthonok, intézetek kiváltását célozta, nagy sikerrel. Magyarország az egyetlen ország a rendszerváltó országok között, ahol egészen az elmúlt évekig nem nőtt, hanem csökkent az állam gondoskodásában élő gyerekek száma, és elérte mára a 60%-ot a nevelőszülői elhelyezés aránya. A nagy intézetek többségét bezárták, és több mint 400 lakásotthon jött létre. Ugyancsak az 1997. évi XXXI. törvény tette lehetővé minden településen a gyermekjóléti szolgálatok létrehozását, a helyi szociális és más segítő munka megalapozását, amelyek működése sok szempontból megerősítésre, támogatásra szorulna a sikeres tevékenység érdekében. Sajnos, az eddigi reform eredményei nem elégségesek a törvény teljes körű végrehajtására, és az ellátás színvonalának megfelelő mértékű emelésére, továbbá a gyerekek aktív részvételére a döntések meghozásában, mindennapi életükre vonatkozóan, a családokkal való kapcsolattartásban stb., de így is jelentősek az eredmények.

A tervezett intézkedésekkel kapcsolatosan nem érthető, hogy miért kell a sok országban, és nálunk is sikerrel használt PRIDE – idehaza FIKSZ néven működő – korszerű nevelőszülői döntés előkészítő program, és az arra épített 300 órás, a hivatásos, speciális nevelőszülőkre vonatkozó továbbképzés helyett az Apor Vilmos Főiskolán 4-500 órás új képzést kidolgozni. Lehetett volna a jól működő és népszerű programot bővíteni (rendelkezésre áll a továbbképzési és a családba fogadókra vonatkozó képzési program is). A főiskolán programot kidolgozók többsége saját bevallása szerint sem dolgozott soha a gyermekvédelemben, nem volt érintett nevelő- vagy örökbefogadó szülőként, nehézségeket jelent számukra a program megfelelő kidolgozása, nem módszertani szakértők e területen, nem ismerik a világban működő programokat.

Az eddigi tapasztalatok szerint ez a program jelentős visszalépés. Nem interaktív, nem a korábbi kettős vezetésű csoportokban folyik a közös munka (ahol az egyik vezető mindig nevelőszülő volt, a másik gyakorlatban dolgozó szociális munkás, nevelőszülő tanácsadó), és bizonytalanok az elvi, elméleti források is. Hacsak nem az 5,2 milliárd forint Európai Uniós támogatás célzott személyeknek és szervezeteknek juttatása céljából készült az új tananyag, mert más indok nem látszik racionálisnak.

A képzés jelenleg tényleg ingyenes, hiszen az Európai Uniós forrásokból fizetik a sebtében és nagyon kérdéses színvonalon kiképzett trénereket. Sajnos sem a tananyag (sem a képzőké, sem a kiképzendő nevelőszülőké), sem a módszertan nem elérhető, így azokról nem tudok nyilatkozni. Azt viszont közhírré tették, hogy a jövőben, ha a külföldről kapott pénz elfogy, akkor a nevelőszülőknek kell majd több mint 300 ezer forintot fizetni. Nem érv a többi OKJ-s képzés, mert nincs a világon olyan ország, ahol 400 órás fizetős képzést kapnának a nevelőszülők, ugyanis nem erre van szükségük, hanem megfelelő szakmai támogatásra, folyamatos továbbképzésre, esetmegbeszélésre, szupervízióra, kellő mennyiségű szolgáltatásra a gyerekek és családjaik számára. Erre nagy szüksége van azoknak is, akiket most mentesíteni fognak az új képzés alól, mert tudásuk, készségeik megújítása, karbantartása az egyik alapfeltétele a sikeres működésnek, és ebben biztosan jelentős elmaradások voltak eddig.

A gyermekfelügyeletre biztosított napi 1000 forint nem tekinthető segítségnek. Nincs kire bízni a legtöbb esetben a gyerekeket a képzés idejére, bár sok helyen csak formálisan tartják meg a sok órás előadásokat, mindenki gyorsan hazamegy. Ami a munkaviszonyt illeti: a korábbi tervezet arról szólt, hogy foglalkoztatási jogviszony lesz, és 4 gyermek vállalása kell a minimálbér eléréséhez. Nagy örömmel fogadom, hogy figyelembe vették a nagyszámú tiltakozó véleményt, hiszen esélye sem lett volna az eredeti tervnek. Kérdéses, hogy így viszont mennyiben segíti ez a forma azt a 60%-nyi nevelőszülőt, akik a tervezet készítőinek felmérése alapján jelenleg munkanélküliek. Sajnos nem folyik egyeztetés a szakmai szervezetek többségével és a szakértőkkel sem. Nem jut el az információ az érintettekhez, nincs konzultáció, vita, így csak esetlegesen lehet tájékoztatáshoz jutni.

Nagyon örülök, ha az Önök által képviselt nevelőszülők úgy érzik, végre meg fogják őket becsülni. Én az említett cikkben végzett számítások és saját tapasztalataim alapján ezt még nem látom biztosítottnak. Nem elégséges a gyerekek ellátmánya az esetek túlnyomó részében, nem elég differenciált. A nevelőszülők nagy része súlyos egzisztenciális gondokkal küzd, maga is szegény, forráshiányos kistelepülésen él, és nem tud többletpénzt költeni a gyerekekre. Nincs pénze utazásra, fejlesztésre, gyógytornára, pszichológushoz stb., így a gyerekek nagyon sokféle szükséglete ellátatlan marad.

Rendkívül aggályosnak találom, hogy nem esik szó azokról a képzési és támogatási szükségességekről, amikkel elérhető lenne, hogy sürgősségi, krízis, speciális nevelőszülők minél nagyobb számban álljanak rendelkezésre, jelentős megbecsültséggel és sokféle szakmai támogatással. Cinikusnak és kártékonynak tartom, hogy a tervezett intézkedések szerint többes testvéreket és fogyatékos gyerekeket 12 év alatt is el lehet intézményben helyezni. A nemzetközi tendencia ezzel is ellentétes, de a magyarországi kötelezettségvállalások is. Nincs szó arról, hogyan fogják a megcsappant létszámú gyerekotthonokat finanszírozni a bezárásig, hiszen már most is súlyosan forráshiányosak, és arról sem, hogy mi lesz az ott dolgozókkal.

Érdekes, hogy a gyámi jogosítványok megvonását szakszervezetük tagsága nem rosszallja, pedig ebből nagyon sok baj fog származni. A tervezett intézkedések nem a gyerekek érdekeit szolgálják, az érdekellentéteteket ugyanis ki lehet szűrni, meg lehet oldani, ha a gyereket segítő szociális munkás, gyámi tanácsadó jól végzi a munkáját.

Nem ismerek olyan felmérést, kutatást, ami e tervezett döntéseket előkészítette, megalapozta volna, így pontos képet adna a szakellátásban élő gyerekekről, családjaikról, nevelőcsaládjaikról, más gondozási helyeikről, véleményükről és így adatok, vélemények, értékelések birtokában készültek volna a jogszabályi és szakmai változtatások. Ha van ilyen, nagyon jó lenne mindenki számára ismertté tenni.

Sajnos nemzetközi jelenség, hogy egyre nehezebb nevelőszülőket, különösen jó nevelőcsaládokat találni. Sok a kudarcos kihelyezés, a gyerekek sok családot megjárnak, súlyosan sérülhetnek, ezért mindenkinek közösen kellene gondolkodni, és minden lehetséges tapasztalatot hasznosítani. Az intézetek, gyermekotthonok bezárása, kiváltása hosszú és nagyon érzékeny folyamat, ahol gondos, átfogó tervezésre, folyamatos értékelésre, módosításra van szükség, hogy ne sérüljenek a gyermeki jogok, az ott dolgozók megfelelő más munkát találjanak és a helyi ellátás felkészült legyen a közösségi gondoskodásra.

Ami az ÁGOTA Alapítványt illeti: erről érdemes lenne nagyon részletesen beszélgetni, hiszen bizonyos, hogy mindazok a civil szervezetek, amelyek állami feladatot látnak el kellő állami támogatást kellene hogy kapjanak; de nem csak egyesek, vagy csak egy, és az is fontos, hogy milyen tevékenységre fordítják ezt a támogatást. Persze fontos lenne részleteiben is többet látni az ÁGOTA munkájáról, hogy érthető legyen, miért csak ők a kedvezményezettek, hogyan dolgoznak, milyen eredményekkel, összevetve más szervezetekkel.

Őszintén remélem, hogy nevelőszülőként nem abban a stílusban beszél, ahogy a hozzászólás íródott, és nem így viselkedik sem a nevelt gyerekekkel, az ő családjaikkal, sem saját családtagjaival, illetve kollégáival, szakszervezeti társaival, mert engem nagyon bánt ez a durva, ítélkező, hazugozó beszédmód. Én a megbeszélések, egyeztetés, vita híve vagyok, bízva abban, hogy egymás szempontjait, álláspontját meghallgatva, megfontolva bizonyosan lehet jó, de legalább jobb, közös megelégedésre szolgáló megoldásokat találni. Ennek reményében írtam ezt a választ, és örömmel vennék részt egy szakmai beszélgetésen Önnel és munkatársaival, szakszervezeti társaival, meg a szakma többi szereplőjével, nem is beszélve a döntéshozókról.

Tisztelettel üdvözli, Herczog Mária