Az iskola sajátos világ, részben kényszerű közösség, amelyet kölcsönös függőségi viszonyok jellemeznek. Politikai kényszereknek, „ajánlatoknak” itt nincs helyük, sem nyílt, sem bújtatott formában – az Alaptörvény mégis becsempészi őket. - a hvg.hu cikkét ajánljuk.

A Népszabadság december 10-én megjelent cikkét ajánljuk olvasóink figyelmébe. "Mindkét irányból villogó rendőrautók zárták le a cinkotai Négylovas utcát. Nem csoda, hogy a XVI. kerületi gyámhivatal képviselője sok rendőrt hívott erősítésül: azért jött, hogy előzetes bejelentés és hivatalos papírok nélkül állami gondozásba vegyen gyerekeket."

Petíció és nyílt levél Orbán Viktornak. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A „Nemzeti Együttműködés Programja"-ban említett célkitűzések egyike, hogy „nincs mentség és kifogás, ha a kormány nem tudja garantálni a magyar polgárok védelemhez való jogát". Ehhez képest 2011. augusztus 31. napja örökre a terror, a megalázás, az embertelen bánásmód, a testi, lelki kínzás napjaként fog az emlékezetünkbe vésődni.

L.Ritók Nóra esélyegyenlőségi naplóbejegyzését ajánljuk olvasásra, továbbgondolásra, a "speckósokról".

Néha azt hiszem, már nem lehet nehezebb. Aztán az élet mindig rácáfol. Mindig van még lejjebb. A kirekesztésben, esélytelenségben, ellehetetlenülésben mindig van tovább. A határ csak az emberi tűrőképesség.

Minden jel arra utal, hogy a „remény hal meg utoljára” megközelítés az új közoktatási törvénnyel kapcsolatban önáltatásnak bizonyul: akik abban reménykedtek, hogy a kereszténydemokrata államtitkárság tervezetét annak belső fideszes ellenzéke módosító indítványokkal gyökeresen átírja, csalódni lesznek kénytelenek. Lesz néhány apró kozmetikai változtatás, de a miniszterelnök személyes intervenciója áterőszakol egy minden ízében borzasztó, szakmailag és morálisan vállalhatatlan közoktatási kódexet. Úgy tűnik tehát, hogy ez a hajó elment, ideje, hogy az elfogadása utáni időszakkal kezdjünk foglalkozni. - Radó Péter írása az OktpolCafén.